Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Bakardjiew, Wassil N.: A Popov-féle sejtstimulációs tan

gítási időtartam és a hullámhossz, továbbá annál csekélyebb az adag»" (13). A fent említettek egyúttal újabb bizonyítékát adján annak, hogyan igazodik be ismét a sejtstimulációs tan. Az idő és mennyiség szerinti adagolás kérdése, a helyes adagolás — az optimális sejtstimulációs szakasz, a túladagolás — az túlhaladó adagolás szakasza teljesen, megfelelnek a Popov-féle tanításnak. Valamennyi későbbi munkálatában is hű maradt Schliephake a sejtstimulációnak ehhez az adagolási, illetve kezelési elvéhez. Ez megállapítható „Medizinische Poliklinik" c, könyvének (Jéna, 1953) minden olyan lapján is, ahol az adagolás kérdéseit tárgyalja, főleg a fizikoterápia területén. Könyvének 535. lapján a szív és a vérkeringés ultarövidhullámú kezelésével kapcsolatban ezt írja: „Nagyon fontos ennél az adagolás, Cignolini és mások bebizonyították, hogy gyönge rövidhullámú erőtérben hajszálértágulás következik be, viszont hogy erős mezők alkalmazásakor adott esetben kontrakció, nagyon erős mezőkben hajszálér bénulás támadhat," Itt is meg kell még állapítanunk, hogy a helyes adag kérdését ismét csak kapcsolatba kell hozni az optimális sejtstimulációs szakasszal és ezzel is kell magyaráznunk. Különösen annak a megállapítása fontos, hogy gyönge (kisebb), sőt minimális adagok erősebb (nagyobb), illetve pozitív eredményeket idéznek elő. Ez ismét csak megfelel a sejtstimuláció elméletének és gyakorlatának az orvostudományban, illetve a fizioterápia terén. Ebben az értelemben mondhatjuk, hogy tökéletesen egyetértünk Schliephakeval, midőn ezt írja (252. 1.): „A fizikális terápia minden szerénél igen nagy az adagolás folytonossága." Az 526. lapon még ezt írja hozzá: „Mindig megtalálni a helyes adagot nem is olyan egyszerű, kiváltképpen mivel az egyes betegek egyéni reakciója különböző lehet.. ." Itt Schliephake már hidat ver az elmélettől a gyakorlatig, márpedig ez nagyon fontos, hiszen csak az óvatos adagolás és az egyéni sejtstimulációs terápia szerinti kezelés vezethet pozitív gyógyeredményekre. Csak az szükséges ehhez, hogy a stimuláció alapelveit az orvostudományban necsak a fizikális terápia területén, ideértve a balneotherápiát és az iszapterápiát is, hanem az orvostudomány,