Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Bakardjiew, Wassil N.: A Popov-féle sejtstimulációs tan

egészen veszélyes kezeléssé lett. A betegek az emeticumok nagy adagaiban részesültek érvágással egybekapcsolva, ami a szervezetet annyira kimerítette, hogy sokan közülük belehaltak. így világos, hogy a „Stimulus" és „kontrastimulus" fogalmának az akkori időkben nem volt még meg a helyes tartalma, mint manapság, és hogy az akkori brownizmus önmagában véve is bizonyíték amellett, hogy a gyógykezelés történetében nem volt még igazi megoldása az orvosságok ingerképző hatásának, mert az orvostudomány akkori fejlettsége mellett, sem a gyógyászati elmélet, sem a gyakorlat nem volt azon a fokon, hogy ezt a feladatot teljesítse. Későbbi lépcsőfokot jelent a stimulatiótan fejlődésében az orvostudomány története terén a nagy orosz tudósnak, E. O. Muchinnak (2) (1766—1850) az értekezése. 1804-ben Göttingában jelent meg orvosavató értekezése ezzel a címmel: „De stimulis, corpus humánum vivum afficientibus" (Az élő emberi testet érő ingerekről). Muchin maga tanítását kentrológiának nevezte, vagyis az ingerlés felkelés, felizgulás jelenségeiről szóló tudománynak. Muchin szerint stimulus minden anyag, amely az életfolyamatokat elősegíti, felidézi, mint a levegő, oxigén, meleg, villamosság, fény, hallható Zörej, táplálék, italok stb., szóval mindaz, amit a környezet jelent. „Mindazt, ami az életerőt fejleszti, aktivizálja, stimulusnak nevezzük, s a következtében fellépő jelenséget — stimulatiónak." Muchin az ún. stimulusokat három csoportba osztotta, egyediekre, általánosakra és vegyesekre. Azután még további osztályokba csoportosította, úgyhogy valamennyi stimuláló, illetve ingerkeltő szert valahová besorolta. Magától értetődően beletartozott ide minden gyógyszer, orvosság, sebészi beavatkozás, fizióterápiás eljárás stb. Osztályozásában Muchin igyekezett az ember egyéniségére is tekintettel lenni. Ilyenformán egész rendszert alkotott a gyógyászat terén, amely a tudománytörténetben mint „az orvostudomány anatómiko-fiziológikus irányzata" ismeretes. A jelen tanulmány nem tűzte ki feladatául, hogy erről kimerítő tájékoztatást adjon. Csak azt szeretnők hangsúlyozni, hogy Muchin, Popov Metód előfutárának látszik az élettan és az orvostudomány, illetve a gyógyászat terén. A korábbi Brown-féle elgondolásokkal és gyakorlattal egybevetve Muchin tanítása tudományosan megalapozott rendszer, amely a modern sejtstimulációs tan előfokának számít.