Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)
Novák Károly: Egy fejezet a Vöröskereszt „Erzsébet" kórháza történetéből
nősülésnek az a következménye, hogy a nő és a gyermek a nyugdíj szabályzatban körülírt ellátásra való igényüktől elesnek. A nősülési engedély alól méltánylást érdemlő esetben az igazgatóság felmentést adhat. Az indokolás szerint ezt a szabályozást a „tisztességes megélhetés követelménye" indokolja. A szolgák nősülését az igazgatóság belátásához képest engedélyezheti. A nyugdíjat külön szabályzat rendezte. A VII. Fejezet a fegyelmi szabályokat tartalmazza. Nem volt könnyű dolga a szerzőnek a fegyelmi szabályzat megalkotásánál. Az orvosi társadalomban még elevenen élt bizonyos arisztokratikus szemlélet, amely viszolygott minden közhivatali kötelezettségtől. De lássuk az indokolás szövegét: „A kórházi igazgatónak hozzám intézett jelentése szerint a főorvosi értekezleten az az óhaj merült fel, hogy az igazgató, a főorvosok és a főnökasszony részére külön fegyelmi szabályzat ne alkottassék azért, mert sem az igazgató, sem a főorvosok fizetést nem kapnak, az egyleti igazgató választmány megbízásából működnek, bizalmi, tiszeteletbeli állást töltenek be. Egyébként egyesekkel, hatóságokkal szemben tényeikért köztörvényeink értelmében felelősek. Ha ez az óhaj azt jelenti, hogy a kórházi igazgató és a főorvosok, valamint a főnökasszony ily kivételes helyzetben legyenek, úgy ennek az óhajnak a megvalósításához nem járulhatok hozzá. Ismerve a főorvosi kar ama kitűnőségeinek, kik a kórháznak és a kórház orvosi működésének élén állanak, egyéni integritását, tiszteletreméltó jellemét, és a szigorú kötelességteljesítés határán messze túlmenő önfeláldozó ügybuzgalmát, lelkemből meg vagyok győződve arról, hogy a mostani kórházi igazgató, a főorvosok és a főnökasszony önzetlen kötelességteljesítésök tiszta öntudatában minden fegyelmi szabályzat nélkül is a legnagyobb elismerésre méltóan fognak tisztükben eljárni és irányukban e szabályok alkalmazására sohasem kerülnek; ámde nagyon elhibázott dolognak tartom, ha egy intézmény egész alapszerkezetének megalkotásánál nem az elvet, hanem az egyes személyeket tekintjük irányadónak, és helyesebbnek tartom, ha a szolgálati szabályzat egyik legfon-