Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Hajós Károly: Visszapillantás a magyarországi allergologiai kutatások fejlődésére

sének magyarázata helytelen, csak annyi maradhat meg, hogy pL vörheny esetében a diathesises manifestatiót különleges készség anaphylaxiaszerű nyilvánulássá módosítja, de „Über Disposition" (Berlin, S. Karger, 1918) című könyvében foglaltak a fertőző betegségek anaphylaxiás eredetéről nem helytállók. A hazai allergologiai kutatás még éveken keresztül a tuberculindiagnosztika területén mozgott anélkül, hogy kutatóink foglalkoztak volna a tuberculin-kérdés beillesztésével az anaphylaxiás pathomechanismus körébe. Richet, Pirquet után közvetlenül M. Arthust tekinthetjük az allergologia kutatás harmadik klasszikus képviselőjének, de még az ő kísérleteinek az ismételt fehérje befecskendezések nem tűrésének, illetőleg ártalmasságának is voltak előhírnökei, amint azt már fentebb említettem. Nálunk ebben az időben Roth Schulz Vilmos még a Koch-féle régi tuberculin diagnosztikai értékéről írt a Magyar Orvosi Archívum 190ü. évi kötetében 45 oldalon tárgyalva a tuberculin kérdést, de a felsorolt irodalmi adatok között Pirquet neve még nem szerepel, ami szintén csak azt mutatja, hogy az allergiás kutatások kissé elkésve kerültek nálunk értékelésre. A Gyógyászat pl. 1908-ban közölt először referátumot Pirquet munkásságáról, megemlítve, hogy az allergia-diagnosztika, nevezetesen pedig a tuberculin cutan diagnózis kiváló segédeszköz lesz a gyakorló orvos kezében is. Pirquet első idejében tulajdonképpen a diagnosztikai és a fertőző betegségek kérdései uralták az irodalmat, míg az allergiás kórképek tanulmányozása még néhány évet váratott magára, éppen az említett Török- és Hári-féle kísérleteket figyelembe véve és a hasonlóságot felismerve a bőrbetegségek allergologiai pathomechanizmusával, egyébként az érdeklődés még mindig a diagnosztika felé fordult. Az autoallergiás aetiologia kutatásban hazai szerzők igen korán résztvettek. Kevesen ismerik, hogy egyik úttörő kutató Sellei József dermatologus volt, aki már 1910-ben közölte megfigyeléseit: „Die Empfindlichkeit des Körpers gegen körpereigenen Eiweisskörper (Homästhesie) (Berl. klin. Woch. 1910 No 40.) Nem tudom, az újabb kutatóink (Hámori, Petrányi, Szodoray, Benkő stb.) ismerik-e ezeket a régi munkákat, mindenesetre ők már új gondolatokkal bővítették a hazai autoallergologia kutatást, mert az egészen régiek, mint