Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Az étrendről

homogén, nem maradhat a nem megfelelő helyen, öntudatlanul bolyong. De közeledvén egyik a másikhoz, felismerik egymást és csatlakoznak egymáshoz. Ami homogén a homogénhez kötődik, de az ami heterogén küzd, harcol és kiválik. Az emberi lélek ezért az emberben és csakis az emberben növekedik. Ugyanez érvényes a többi nagy állatokra. Ha másként lenne, külső erőszak kikergetné. 7. A többi állatot elhagyva, csak az emberről fogok beszélni. Az emberbe olyan lélek hatol be, mely víz és tűz vegyüléke, de az emberi test is ebből áll. Mindenki, a sokféle és különböző férfi és nő, táplálkozik. Az az étrend, amin az ember él, adja a táplálékot és a növekedést. Szükséges, hogy abban, amit megeszünk minden rész meglegyen. Mert ha nem, akár sokat, akár keveset eszünk, a táplálékból hiányzó résznek megfelelő rész nem növekedhet, mert nincs ami növessze. De ha minden megvan benne, minden rész gyarapszik a maga helyén, a száraz víz és nedves tűz táplálék segítségével, ez behatol, az kivettetik. Hasonlóképpen midőn a favágók fát fűrészelnek az egyik húz, a másik taszít, ugyanazt csinálják, azt aki alulról van nyom, húzza az aki felül van, e nélkül nem járna a fűrész. Ha erőszakoljuk nem sikerül. Ilyen az ember táplálkozása is: ez vonz, az nyomul. Ha erővel bevisszük, kicsúszik. Az alkalmatlan erőszak mindent elront. 8. Minden a megszabott helyén marad mindaddig, amíg csak a táplálék és megfelelő hely nem tesz lehetővé nagyobb kiterjedést (terjedelmet). Azután az ízek, a nőstény és hím részek nagyobb helyre vándorolnak, erő és szükségszerűség hajtja őket. Az ami már betöltötte megszabott feladatát — kiválik, ugyanakkor elvegyül. Hiszen minden mihelyst kiválik, rögtön elvegyül. Habár helyét változtatta és megtalálta az igazi, három akkordos harmóniát (1), miután együtt az összes akkordon átfutott: az élőlényt mégis most is ugyanazok a dolgok éltetik és növelik, mint annak előtte. De ha nem találja meg a harmóniát, ha a vastag hangok nemcsendülnek össze a vékony hangokkal, ha csak az első, vagy csak a második akkord hangzik fel, vagy felzendül ugyan a fő akkord, minden hangszín (tónus) megszólal, egy kivételével, akkor — hiába — nincs koncert. A rendnek előtte a nagyobbtól a kisebb felé haladunk. így teremt rendet az eszünk (2). De így történik akkor is, ha nem tudjuk mit csinálunk.