Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Az emberi belső térről

lacuna mutatkozik. A beteg tárgyakat is lát maga előtt mozgolódni, nem lát tisztán. Ebben az esetben kauterezni kell a szemeket nyomó ereket, amelyek a fül és a vakszem között lüktetnek. Ezeket eképpen elrekesztvén, alkalmazz a szemre nedvesítő orvosságokat és minél jobban könnyeztesd meg a beteget, hogy kitisztuljon az, ami a szembe összesűrűsödvén, a betegséget okozza. 14, Erről ismerszik meg, ha a mellbe folyik a fluxus, méghozzá epés fluxus: oldalfájás, azonos oldali kulcsont fájás tapasztalható, láz lép fel, a nyelv felső része zöldes és alvadt anyagokat köp a beteg. Ez a betegség a hetedik, vagy kilencedik napon a legveszedelmesebb. Ha mindkét oldal fáj és a többi jel a fentivel megegyezik, akkor peripneumoniával van dolgunk. Az előző esetben pleuritisszel. íme e betegségek eredete: ha a fejből a bronchuscsatornán és az artériákon (bronchus-ágakon) fluxus ömlik a tüdőre, a természete szerint törékeny és száraz tüdő annyi nedvességet szív magába amennyit csak tud. így teleszíván magát, kitágul. Ha az egész tüdőre ömlött a folyás, a kitágult lebeny hozzáér a két oldalhoz és peripneumoniát idéz elő, ha'csak az egyik oldalhoz ér hozzá, pleuritist. A peripneumonia sokkal veszélyesebb, sokkal erősebb az oldalfájás és a kulcscsontfájás, a nyelv zöldebb, a torok a fluxus miatt fájdalmasabb, nagy a gyengeség, a hatodik vagy hetedik napon dyspnoe is jelentkezik. Ha a hetedik napon nem szűnik meg a láz, meghal a beteg, vagy empyemas lesz, vagy empyemában hal meg. Ha a láz kétnapos szünet után a kilencedik napon ismét fellép, általában meghal a beteg vagy empyemas lesz és megmenekül. Ha a tizenkettedik napon (lép fel ismét láz) empyemas lesz, ha a 14-en, meggyógyul. Azok, akik peripneumonia vagy pleuritis miatt empyemát kapnak, nem pusztulnak el, megmenekednek. Általában akkor támad empyema, ha ugyanoda történik a fluxus, mint ahova az epés fluxus. De epés fluxus esetén sok folyadék vetődik ki, és ezután a kivetés után megszűnik a baj, míg empyemában kisebb a fluxus és nem szűnik meg. Akkor képződik gyűlés (collectio), ha kisebb az expectoratio, mint az odafolyás. A tüdőbe folyó és felgyülemlő folyadék gennyé válik. A tüdőben és a mellkasban összegyülemlett genny fekélyt okoz és megromlik. Midőn fekély képződött, a fekélyes rész és az expectoratio fluxust idéz elő. Ugyanakkor a rázkódó fej (ti. a köhögéstől) még több fluxust küld, a tüdő és a mell fekélyes