Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Az emberi belső térről

tolódott, oda ömlik ki, ahova a véletlen hajtja. A meleg eredetű fluxus akkor lép fel, ha a megritkult hús utat nyit a meghígult, felmelegedett folyadéknak. Minden felmelegedett folyadék veszít sűrűségéből és elfolyik, ha utat talál magának. Különösen súlyos phlegmasia esetén támad fluxus. Ilyenkor a hús nagyon tele van, nem tud befogadni és magában tartani minden folyadékot, kiömlik arra, amerre a véletlen engedi. Erre vagy arra a részre vesz utat a fluxus, addig míg a fluxus útjai lelappadván el nem záródnak, a test ki nem szárad. Az egész test minden része összeköttetésben van egymással, bárhol is van folyadék, megragadja és a száraz rész felé vonzza. Könnyen megesik ez, hiszen a test üres és nem duzzadt. Ha az alsó részek szárazak és a felső részek nedvesek (a felső erek nedvesebbek, mert több véna van fent, mint lent és a fej húsos részeinek kevesebb nedvességre van szükségük), a száraz rész nedvességet szív magába a fejből. A csatornák inkább nyitva vannak annak ami érkezik, mint annak ami távozik, hiszen azért ömlik ide nedvesség, mert száraz. A folyadék különben is természetesen lefelé folyik, a kisebb ellenállásnak megfelelően. 10. Hét fluxus folyik ki a fejből: az első az orrba, a második a fülbe, a harmadik a szembe. (Ezek a fluxusok szembetűnően a fejből folynak ki.) A negyedik fluxus a hideg hatására a mellkasba ömlik. Ez epéből áll. A hideg gyakran szerez fluxust a mellben, mert védtelen bronchus-csatornán könnyen lefolyik. A hideg még nagyobb bajt okoz, ha az epe martalékául esett betegek amellett fáradtak is. Mert rossz időben a hús nincs nyugalomban, reszket. Ez a reszketés szenvedést okoz, fáradtságot szerez. A mellkasba ömlő fluxus empyemát és phtisist okoz. Az ötödik fluxus a gerincvelőre ömlik. Ilyenkor rejtett phtisisről van szó. (Vö. a belső bajokról szóló könyvben a dorsalis phtisisszel.) A hatodik fluxus hátra a csigolyákra és a húsra folyik, vízi betegséget okoz. Erről ismerjük meg ezt a betegséget: az elülső részek szárazak, tudniillik a fej, az orr és a szem. Vagy a szemet amblyopia bántja. Sápadtak ezek a betegek, még akkor sincs köpetük, ha nagy mennyiségű a fluxus, mert ez a fluxus a középső húsban folyik, mind a hátsó, mind az elülső hústól távol, szárazon hagyja az elülsőt és megnedvesíti a hátsó húsos részeket, inkább nedvesíti meg a belső, hasi részeket, mint a bőr alattiakat. A test is sűrűbb kívül, mint belül, kívül szűkebb csatornák járják át. E csa-