Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)
Hajós Károly: Visszapillantás a magyarországi allergologiai kutatások fejlődésére
Nemcsak közvetlenül a gyógyítással foglalkozó, hanem a természet egyéb megfigyelői között is számosan akadtak, akik a kóros elváltozásokat észrevették, leírták, vagy más módon rögzítették az utókor számára. Ez vonatkozik az allergiás betegségekre is és, ha Sticker közismert könyvét a görögökkel kezdi, nyugodtan hivatkozhatunk a bibliára, vagy a római természettudósokra is, akik észrevették, hogy bizonyos egyének, egyébként közönséges, mindennapi ingerekre, a megszokottól eltérő módon válaszolnak. így született meg az orvosi szaknyelvben ezen különleges állapot jelölésére az idiopathia kifejezése, amelynek alapja valamely normálistól eltérő constitutio, temperies, dispositio, habitus, „natura", tehát az egészségessel ellentétes „valami". A továbbiakban az idiosynkrasia kifejezést is meg kell említeni, amely évszázadokon át jelölte a szervezetnek ingerekre történő különleges válaszoló képességét. A fogalmak megjelölésétől hosszú út vezetett azok értelmének tisztázásához és még hosszú évekig tartott, míg az értelem átalakult klinikai jelenségek magyarázatára és gyakorlati felhasználására. Találóan idézi ezen fejlődés menetére Doerr Faust szavait. Nehezen sikerül az allergologiai kutatás születésének óráját megállapítani. Bár általánosan elfogadott, hogy Ch. Richet és Cl. Pirquet tekintendő az új tanok megállapítóinak, mégis ismeretes, hogy a megfigyeléseikben számos elődjük akadt. Ezen különleges állapotok tisztázásával foglalkozó tanok fejlődését tulajdonképpen két fő időszakra kell osztani: az egyik az ősidőkbe nyúló praeanaphylaxiás vagy praeallergiás korszak, a másik az előbb említett két kutató alapvető megállapításaival veszi kezdetét. Az újabb kor praeanaphylaxiás érája Magendie 1839-ben észlelt házinyúl kísérleteivel kezdődik, de tulajdonképpen a szénalázkutatásokban nyert általános figyelmet. H. H. Salter már 18ü8-ban észrevette, hogy bizonyos belégzett anyagok és elfogyasztott tápszerek asthmás rohamokat okoztak. Blackley 1873-ban megjelent könyvében a szénaláz aetiopathogenisisét már egészen pontosan ismertette, anélkül, hogy az anaphylaxia, allergia, vagy modern immunitástan megállapításait sejtette volna. A hazai szerzők közül elsődleges közlésnek tekinthető Szolner József cikke a szénaláz ok- és gyógytanáról a Gyógyászat 1892. évfolyamában (101. old.). Hazánkban a
