Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Az emberi belső térről

ami lent van, mind pedig az ami fent van, de nem egyformán rendeződött el. Ha a legkisebb porcika sérül is meg, az egész test szenved, mert a legkisebb íz is olyan, mint a legnagyobb. Bármit tapasztaljon is ez a legkisebb részecske, akár kellemeset, akár kellemetlent, a vele egynemű részeknek átadja. A test a legkisebb részecskéjéig érez fájdalmat és örömet, mert a legkisebb részben is benne van minden rész és ezek a részecskék továbbítják a velük egynemű részecskéknek, az egész testnek hírül adják. 2. A természetes konstitúció az orvosi gondolkodás kiinduló pontja. Egy nyíláson át hallunk. A fül környéke „üres húr" módjára egész hosszában rezeg, a zajt és a lármát halljuk így De azt, ami az agyhártyán át az agyvelőbe hatol be, tisztán és hangokra elkülönülten halljuk. Ez az egyetlen csatorna töri át az agyvelőt körülburkoló agyhártyát. Az orrból nem vezet csatorna, hanem olyan lágy valami, mint a szivacs. Ennek tulajdonítható, hogy a szagot nem érezzük meg olyan messziről, mint amilyen messziről meghalljuk a hangot. De azért a szagot is elég messziről megérezzük. Ami a szemet illeti: vékony vénácskák húzódnak az agyvelőből — agyhártyával betakartan — a pupillához. Ezek a erecskék a pupillákat az agyvelőből származó igen tiszta nedvességgel táplálják, meg is láthatjuk magunkat benne. Ha ezek az erecskék kiszáradnak, a pupilla is kialszik. Három hártya védi a szemet; egy vastagabb felül, egy közbülső vékonyabb és egy vékony, nedvességet visszatartó harmadik. Ha e hártyák közül a felső, legvastagabb megsérül, betegséget okoz. A közbülső sérülése is veszedelmes. Ha megreped, kinyomul mint egy hólyag. De a harmadik, legvékonyabb, nedvességet visszatartó belső hártya sérülése a legveszedelmesebb. Két burok takarja az agyvelőt: a külső vastagabb, a belső vékonyabb. Ez az agyvelőhöz tapad, sérülés után nem kapja vissza eredeti alakját. 3. A vénák a húsban, a csont közelében a koponyatetőn futnak. A koponyatetőtől a húsban odamegy, ahol a szemöldökök, a nagy szemszögletben véget érnek. Egy a koponyatetőről az orrhoz fut és szétágazódik kétfelé az orr porcos részében. Két másik ér a halánték és fül közötti tér közepén fut végig a halántékon. Ezek az erek a szemet nyomják és állandóan dobognak, mert a vénák közül csak ők nem öntöznek, hanem megfordul a vér bennük. A megfordult vér