Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Művészetünkről

ízületeket. Minden ízünket csatornák futják át, minden üreges. Ezeket az üregeket a nedvesség árulja el, mert ha megnyílnak, nagyon sok, ártalmas folyadék ürül ki. 11. A fent felsoroltak nem mind szemmel láthatók. A titkos (rejtett) betegségek sem. így nevezem őket és művészetem szerint is ilyeneknek tartandók. De bármilyen titkosak is, mégsem aratnak győzelmet. Sőt, a lehetőségeknek megfelelően legyőzhetők. A lehetőség a vizsgált beteg konstitúciójától és a megfigyelő tehetségétől függ. Ahhoz, hogy ezeket az esetek felismerhessük több fáradságra és hosszabb időre van szükség, mint abban az esetben, ha csak a szemünket használjuk. Ami elrejtőzik testi szemünk elől, azt meglátjuk lelki szemünkkel. Az ilyenkor tapasztalható nehézségek oka nem a kezelőorvos, hanem a beteg konstitúciója és a baj természete. Hiszen az orvos nem ismerheti meg a nyavalyát közvetlenül megtekintéssel, sem a megismert adatok alapján, okoskodás útján próbálja megismerni, megtalálni. Azokat a felvilágosításokat, amelyeket a rejtett betegségben szenvedők adnak az orvosnak, inkább az egyéni vélekedés, mint a pozitív ismeret diktálja. Ha tehát az orvos semmiféle pontos és bizonyos felvilágosítást nem kap, másra kell fordítsa figyelmét, A késlekedésért nem a művészet, hanem a beteg testének természete felelős. Várakozik a művészet, mielőtt munkához látna, hogy számot adjon magának a bajról. Inkább óvatosan, mint vakmerően, inkább szelíden, mint erőszakosan akar gyógyítani. Ha a természet időt ad a nyavalya behatolására és elhatalmasodására, akkor időt ad a gyógyulásra is. De ha a vizsgálat ideje alatt legyőzi a természetet, vagy azért mert későn vették igénybe orvos segítségét, vagy azért mert gyorsan erőt vesz a nyavalya, akkor gyászosan végződik. Ha ugyanakkor kezdődik a betegség, mint a kezelés, akkor nincs előnyben a baj. Ha előbb kezdődik a betegség, akkor igen. Akkor van előnyben a betegség, ha a test vastagsága miatt mélyen elrejtőzik a tekintet elől vagy ha hanyag a beteg. Bámulatosabbnak tartom a művészet hatalmát, ha rejtett nyavalyában szenvedő betegnek adja vissza az egészséget, mintha lehetetlen feladatra vállalkozik. Mégis ezt kívánja az, aki azt követeli, hogy necsak az éppen gyökeret verő betegség, hanem a megöröködött nyavalya is orvosi kezelésben részesüljön. Ha ezt kívánják tőle, olyan követelményt állítanak fel, amelyet egyetlen máig feltalált művéio Orvostörténeti közi. 145