Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)
Szabadváry Ferenc: Szily Pál (1878—1945) élete és működése
a kémia ilyen alapvető közleményei közé tartozik Szily fentebb idézett munkája. Szily bevezetésként megállapította, hogy titráló módszerekkel sóoldatok és még inkább állati folyadékok vegyhatása nem állapítható meg. Valamely oldat reakcióját, mint ismeretes, annak OH- és H-ion mennyisége szabja meg. Az OH-ionok mennyiségét szerette volna vérsavóban meghatározni, mégpedig indikátorok segítségével. Megnézte különböző indikátorok színét különböző oldatokban, nevezetesen, sav, lúg, szóda, bikarbonát, szénsavval telített víz és tiszta vízben, először csupán minőségileg, koncentráció megadás nélkül. Azután úgy gondolkodott, hogy „az érzékenység fokát pontosan megadja azon legkisebb OH-koncentráció, amelynek jelenlétében az indikátor első színváltozást mutat, így azután fordítva, egy színes mértékrendszerrel bírunk, amelynek segítségével a só oldatok, és állati folyadékok vegyhatását meghatározhatjuk". Poiriers kék, a-naftolbenzoin, fenolftalein, lakmusz és rosolsavat vizsgált meg ily módon, keresve, hogy alkalikus színük milyen báriumhidroxid, nátriumkarbonát, bikarbonát és ammóniakoncentrációnál jelenik meg. Erős lúgoknál ez érthető módon minden indikátornál azonos koncentrációknál adódott, sóknál azonban különbözött. Megállapította eredményeiből továbbá azt is, „hogy említésre méltónak tartom még azon tényt, hogy az indikátorok a színváltozást a titrait bázis anyagi minőségétől függetlenül, csakis az OH ionok koncentrációinak megfelelőleg mutatják. Pl. a fenolftalein az első színváltozást mindig -5.10" 5 OH koncentráció mellett mutatja függetlenül attól, hogy az OH ionokat Ba(OH) 2 NH^OH vagy szóda szolgáltatta. Ezt számításokkal igazolta: a vizsgált vegyületek bemért koncentrációjából a Shields által elszappanosítás útján meghatározott disszociációs állandók segítségével kiszámította a tényleges OHion koncentrációt. Vizsgálatai tehát igazolták elképzelését: az indikátorok egy meghatározott színátcsapása az oldott anyag minőségétől függetlenül, az oldatban tényleges uralkodó H- vagy OH-ion koncentrációnál következik be. A metilnarancs és a fenolftalein indikátorok vérsavóban mutatott színe alapján megállapította azután, hogy vegyhatásának G,lü-4
