Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Bencze József: A diphtheria története hazánkban

der Elektrokardiographie bei der Frühdiagnose der diphtherischen Herzstörungen Archiv f. Kinderh., 93. — 1931. (Ugyanebben az évfolyamban: Über die Bedeutung der Elektrokardiographie in der Prognostik der Diphtherie. — Die Diphtherie seit Bretonneau.) (Ergebnisse d. inn. Med. u. Kinderh. 1932.) Ugyancsak Gegesi Kiss Pál több tanulmányt írt a diphtherias betegek szívzavarai és vérkeringési megbetegedéseivel kapcsolatosan, amelyek 1932 és 1935 között az Orvosi Hetilapban, az Orvosképzésben és a Népegészségügyben jelentek meg. Bános doktor értekezése a Népegészségügyben (1946) már előfutárja volt az egy év alatti kötelező védőoltások bevezetésének, amelyről 1948-ban dr. Flesch, az Orvosok Lapjában részletesen is beszámolt. * A kezdeti kis adagokról lassan áttértek a nagyobb és még nagyobb gyógyító dózisokra, természetesen a gyógyítás és a profilaxis kifinomulásával végképp elkülönül a torokdiphtheria és a croup. Néhány évtized és megszelídült hazánkban is a diphtheria. De nem mondhatjuk el — Petrillával —, hogy megszűnt betegség lenni, mert a gyermekek 4—5%-a a védőoltások ellenére sem lesz immúnis és ez a nem immunizálható néhány percent mindig alkalmas lesz arra, hogy betegség gyakorlatilag meg ne szűnjön. Ami pedig Balassa történelmi megállapítását illeti, hogy a diphtheria 10—15 évenként periodikusan jelentkezik, talán még ma is megállja a helyét (Petrilla). A védőoltások tanának kidolgozását nyomon követte hazánkban is a tömeges védőoltások bevezetése. A magyar nép lassan hozzá szokott és végképp lemaradtak a népies gyógyítás különböző szerei, legtovább maradt meg, főleg az Alfölden, a petróleumos vízzel való toroköblítés. A kezdeti próbálgatások után már mintajárásokat jelöltek ki és oltottak be 1928—1929-ben, csakhamar egyre általánosabb lett a tömeges védőoltás. E tekintetben Magyarország megelőzte nem-