Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)
Bencze József: A diphtheria története hazánkban
gyókő egy quarz-féle kövecske, amelyről az volt a közhit, főleg a Dunántúlon (Göcsejben ma is) és az egész Erdélyben, hogy a kígyók párzáskor szájukból egy különös anyagot fújnak, amely megszilárdul: és ez a kígyókő. Rengeteg gyógyító babona kapcsolódott hozzá. A XVII. században Monavius Frigyes (1G33), aki körmöczbányai botanikus rektor és orvos volt „bronchotome" néven ír a légcsőmetszésről (Fraknoi: IV. kötet, 13., Weszprémi : II. 130). A XVI. század végéről való kéziratos dunántúli gyógyítókönyv így említi: „Az ki gőggyő le vagyon esve, fullajt, gyek vagyon benne ..." és rengeteg gyógyítómódot ajánl reá (kézirat a szerző gyűjteményében). Pápai Páriz Ferenc Pax Corporisában (Kolozsvár 1704), annak 99, oldalán a „Torokgyékról" ezeket írja: „A mi a Torokgyékot illeti, az nem egyéb : hanem a torok belső részeinek, kiváltképpen pedig a nyeldeklő körül való apró petsenyéknek tüzesen való megdagadása, mely miatt ember többire se lélekzetet nem vehet, sem semmit le nem nyelhet. Jelenései: Ez veszedelmes nyavalya, mert a testi életnek minden uttyát elfogja, azon kívül az embert igen hörtelen fogja, melyből vagy hamar megfordul, vagy pedig hamar el vész benne a beteg. Külömbségei : Ez néha a toroknak belső részeit fogja el, s az veszedelmesebbik. Néha a külső, melly ugyan kívül meg is látszik, mert nagy tüzességgel üti ki magát : de a belső nem mindjárt, forró Hideg leléssel, hol nagyobbal, hol gyengébbel jár együtt. A belsőben mind nehezebb a lélekzetvétel, mind nyelés, mind szólás, de a külsőben könnyebb mindenik. Okai : E nyavalya rend szerint az ifjabb idejű embereken esik meg mind a vérnek bőségétől, mint pedig a bilisnek, melly miatt is a vér mint a hordóban az bor felforr, utat keres, az hol kiüsse magát, kiüti pedig a torokban könnyebben magát, mivel tág és puha húsokkal rakva. E vér forrásának pedig a bilis szaporodásának okot szolgáltat gyakrabban a mértéktelen élet, a fűszerszámokkal és erős borokkal való élés, kivált képpen embernek azzal való magát erőltetése, italtól váló megmelegülés után erős hidegben való járás s többek effélék. Jelentései : A belső gyullasztó dagadás miatt való torokgyéknak harmadnap alatt el válik dolga. Mellyben kevés a reménség, ha mind épség mind fájdalom igen nagy, nyelvét ki veti, szemei él fordulnak, semmi olly tüzesség és dagadás azonban magát kifelé verni nem tetszik,