Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39. (Budapest, 1966)

Huszár György: Salamon Henrik (1865—1944) fogorvostörténeti munkássága

rendkívül szorgalmas historikus életművének mondja. A mű megírásához felhasználta 1900-ban megjelent monográfiájának, önéletrajzának és nagyszámú közleményeinek adatait. A múlton kívül ismerteti a fogászati intézményeinket és az akkori fogorvosi közélet vezető személyeinek túlságosan részletes — történelmi mű az arányait messze meghaladó — subjektiv értékelését, mondhatni felértékelését. A második világháború derekán, a könyvkiadásnak nehézségeiben kereshetjük magyarázatát azoknak a súlyos engedményeknek, amelyeket Salamon kénytelen volt a korszellemnek tenni. Salamon történelmi munkáinak nagyrésze a hazai fogászattal foglalkozik és azokat a magyar szaksajtóban közölte. Azonban az általános fogorvostörténelmet is jó néhány művel gyarapította, és ezek egy része idegen nyelven jelent meg. Salamon szakít a fogorvostörténelem azon felfogásával, amely az egyetemes történelemnek jelentős mozzanatait határkőnek tekinti. A fogászat ókorának legrégibb időktől 1530-ig (akkor jelent meg az első fogászati könyv nyomtatásban) terjedő időt tartja. A fogászat középkorát 1530— 1728-ig, az újkorát pedig 1728-tól P, Fauchard fellépésétől számítja. Sajátságos felfogását 1901-ben a magyar, majd 1926-ban német szaksajtóban publikálta. A fogszabályozás történetét francia nyelvű közleményben ugyancsak kiemelkedő egyéniségek fellépése és jelentős események szerint osztja fel. A magyar és osztrák szaksajtóban ismételten foglalkozott Garabelli, G. (1787 — 1842) pesti születésű, bécsi fogorvos-professzorral, a bécsi fogászati iskola alapítójával. Eredményes levéltári kutatásai tisztázták Carabelli származását és családi körülményeit. Salamon fogorvostörténelmi munkásságának elismerését jelentette, hogy az 1936. évi bécsi F. D. I. világkongresszuson a fogászat legújabb kori (1800—1936) történetéről referátumot tarthatott. A kongresszusi beszámolóban majd 30 oldalnyi terjedelmű helyett kapott az előadás, amelyben igen tömören, adatokban, nevekben azonban gazdag fejezetekben ismerteti a fogászat történetének közel másfél évszázadát. Salamon hagyatékában három hosszabb fogorvostörténelmi tanulmányt találtak. Az egyik az ókori és középkori zsidóság fogászatával, a másik a „XVI. századi orvosi könyv" (Kolozsvári orvosi könyv)