Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 37. (Budapest, 1965)

Bartucz Lajos: Anthropologiai és személyazonossági vizsgálatok Semmelweis csontvázán

A calotte csontvastagsága ugyanis a halántéktáj elején: 4 — 5 mm, közepén 7—8 mm, hátulján: 4—5 mm (bal oldalon vastagabb a csont, mint a jobb oldalon). A calotte vastagsága a homlokcsont közepén: 10 mm, a cristaval együtt: 12 mm, a homlokdudorok függélyes vonalában a homlokcsont legnagyobb vastagsága: 8 mm, A falcsontok vastagsága a pars mastoidea függélyesben 8 mm. A nyakszirtpikkely vastagsága a két fossa függélyesében: 5 —(5 mm, a középen a belül erősen fejlett crista occipitalison, illetve protuberantia occipitalis internán mérve: 16 mm. (A koponya külsején e rész sima, s a protuberantia occipitalis externa jóval alacsonyabban fekszik, mint a protuberantia occipitalis interna). A calotte belsejére jellemző a részletek, barázdák, dudorok, gödrök, nyílások teljes asymmetriája a jobb és bal fél között, s mivel ezek legnagyobb része az agyvelő lenyomata, azért bizonyítják a két agyvelő félteke nagyfokú asymmetriáját is. A páratlan részek asymmetriája pedig abban nyilvánul meg, hogy nem középen feküsznek, jobbra-balra elhajlanak, egy helyett két ágúak, egyik felük vastagabb, érdesebb, stb. mint a másik. Jellemző az egész calotte belsejére az igen nagyfokú differenciáltság, az agy-gyrusok közötti sulcusoknak a homlokrészen való szokatlanul erős kidomborodása, s köztük az agygyrusoknak megfelelő barázdáknak aránylag gyenge és szabálytalan benyomata. Tehát tulajdonképpen nem az agyvelő tekervényei okoztak a koponya belső csontfelületén benyomatokat, hanem a nagyfokú csontképző erő, csontszövet túlburjánzás következtében a csontszövet fejlődött abnormisan és csonttarajok, nyúlványok, tövisek, lécek alakjában nyomult be a lágyrészek közé, ahol kisebb volt az ellennyomás, így az agyvelő tekervényei közé, főleg az agyvelő alapján az elülső és középső koponyaárokban, amely tele van ilyen kiemelkedő sima csontlécekkel, nyúlványokkal. Ez azért történhetett meg az I. és II. koponyaárokban, mert itt a csont vékonyabb, sőt a középső koponyaárok halántéi részén több helyen áttetszően vékony. A homlokcsont pikkelyének agyvelői felszínén látható eme hol kerek osteoma-szerű, hol vastagabb vízszintes vagy függélyes rudacskát alkotó sima csontkiemelkedések, exostosisok tehát tulajdonképpen nem az agyvelő sulcusainak negatívjai, hanem osteologiai, a csontszövetben lejátszódott kóros folyamatok eredményei, kóros csontképződmények.