Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 37. (Budapest, 1965)

Könyvismertetés - Vörös Károly: Francsics Károly veszprémi borbélymester pályafutása - Scheiber Sándor: Magyarországi zsidó feliratok, a III. századtól 1686-ig (Kőhegyi Mihály)

vizsgálja. Pethe Ferenc amúgy sem sajátítható ki csupán az agrártörténet számára, hiszen fordítói tevékenysége, orvosi könyvek kiadása, az 183l-es kolera erdélyi történetéről szóló közleményei az orvostörténészt is közelről érdeklik. Vörös Károly : Francsics Károly veszprémi borbély mester pályafutása. (A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. 1963. Veszprém, 1963. 259-270.) Az OSZK-ban őrzik Francsis Károly veszprémi borbélymester hatkötetes memoárját, amelynek elemzését adja e cikk. A kisnemesi családból származó Francsics először a pápai kollégium tanulója, ám a lusta és rosszul tanuló fiú kilép innen és borbélyinasnak áll. 1820 végén szabadul fel és hét év alatt — amíg Veszprémben véglegesen megtelepszik — már megjárta Szombathelyt, Cellt, Győrt, Pozsonyt, Pestet, Érsekújvárt, Nyitrát és Sümeget. Veszprémben családot alapít, nyugdíjba vonuló mesterétől átveszi tevékenységét és házát. Szerencsétlen üzletei azonban egyre inkább a tönk szélére juttatják. Francsics Károly hanyatlása — közelebbről szemügyre véve — nem csupán egy szerencsétlenül spekuláló, kissé úrhatnám borbélymester meghatározott külső körülmények között szinte szükségszerű bukásának története, hanem a céhes-rendszer egyre erősebben gátlóvá váló szervezete felbomlási folyamatának rajza is. A naplón és feldolgozásán keresztül ennek az orvostörténetileg igen lényeges réteg életének olyan oldalait vehetjük vizsgálat alá, amelyeket semmilyen más korabeli forrásból nem ismerhetünk meg. Scheiber Sándor : Magyarországi zsidó feliratok, a III. századtól 1686-ig. Budapest, 1960. 365 oldal. Közismert tény, hogy orvostörténeti kutatóinknak nélkülözhetetlen segédtudománya az epigráfika, azaz a régebbi korokból reánk maradt feliratos emlékek megfejtésével, magyarázatával foglalkozó stúdium. Ezért fogadtuk hálával Scheiber könyvét, amely első ízben gyűjti össze és mutatja be a magyarországi zsidó feliratokat a római korból, a középkorból és a török hódoltság idejéből. Az anyag aránylag nem nagy (a római korból 9, Árpád-kor-középkorból 2G, a török hódoltság idejéből 83 sírkő és 4 egyéb emlék), de szétszórt és nehezen volt ezideig hozzáférhető. Sajnos az elhunytak gazdasági helyzetére, foglalkozására vonatkozóan nincs a feliratokon semmi tájékoztatás, ilyesmi külföldön is ritkán fordul elő. Ám néhány igen fontos és lényeges közvetett adat akad. Megtudjuk például, hogy Pozsonyban a zsidó zsinagóga eredetileg a Halász-kapu szomszédságában volt, de innen 1336-ban a Lőrinc-kapu felé fekvő házakba költöztek át. Ezt Nagy Lajos király 1361-ben a zsidók előbbi évben való kiűzetése után — orvosának, Ferenc mesternek adományozta. (Magyar zsidó oklevéltár I. No 19.). Különösen