Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 37. (Budapest, 1965)

Vörös László: Adatok a Horthy-korszak egyetemi orvosainak társadalomszemléletéről és társadalmi meghatározottságáról

Az egyetemek társadalomszemléletét az is befolyásolta, hogy milyen kapcsolatban álltak a dolgozó néppel. Ott ahol a kapcsolat — az egyetem liberálisabb beállítottsága miatt — mélyebbnek bizonyult, az egyetem a ráható pozitív társadalmi tényezők befolyása alatt megerősödhetett liberalizmusában. Ez történt pl. a pécsi orvoskar esetében, ahol az egyetemi tanárok, a tanszemélyzet, a szociáldemokrata munkássággal is kapcsolatokat tartott fenn, szociáldemokrata pártszervezetek felkérésére természettudományos ismeretterjesztő munkát végzett. E kapcsolat mindkét fél számára gyümölcsözőnek bizonyult [122]. A kialakult — zömmel konformista — társadalomszemlélet börtönőre a gazdasági kényszerűség volt, amelyhez a 30-as évek folyamán a nyilt politikai kényszer társult. A gazdasági kényszer egyszerre több irányból és többféleképpen is hatott az orvoskarokra. Az egyik oldal : a művelődésügy, amúgy is gyenge anyagi bázisának csökkenése, amely az egyetemek gazdasági létét fenyegette. Ez az egyetemre fordított költségek fokozatos csökkenésében mutatkozott meg. Még az 1926/27. költségvetési évben pl. a budapesti egyetemre fordított összes kiadások 7 833 207 pengőt tettek ki, addig 1931/32-ben, a gazdasági válság elején ez 7 154 910 pengőre esett vissza, 1933/34-ben már csak 5 745 000 pengőt tett ki. Ugyanzen idő alatt a személyi kiadások összege 3 878 032 pengőről, 314091.0 pengőre, illetve 2 427 200 pengőre esett vissza; a beruházásokra fordított összeg 317 500 pengőről pedig egyenesen 0 pengőre, mert a beruházásokat az 1928/29-es gazdasági évtől leállítják [123]. A pécsi egyetem orvoskarának személyi dotációja ugyanezen időszak alatt 958 264 pengőről (1926/27) 892 090 pengőre, (1933/34), dologi kiadásai 1 394 486 pengőről (1926/27) 1 176 410 pengőre csökkennek (1933/34) azaz nemhogy fejlesztés nincs, de a válság következtében még az előző szerény fenntartási színvonalat sem képesek tartani [124]. Nemcsak az egyetemre fordított személyi és dologi költségvetések, illetve beruházások csökkennek, de csökkentik a fizetéses létszámot is. Erre az útra már az 1920-as évek elején is rákényszerülnek („létszámapasztás"). Az 1924-es létszámapasztásnál pl. 170 állást szüntetnek meg a budapesti egyetemen, de ennek legnagyobb