Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 37. (Budapest, 1965)

Sattler Jenő: Hippokratész könyvének fordítása (A 33. sz. közleményünkben megjelent munka folytatása)

veszi át. Minden növekedőben levő élőlénynek ez a lehetősége, aszerint, hogy milyen irányba kényszerítjük. Ugyanez van a gyermekkel is. A növekedés előtt ha megfelelő helyet talál, úgy nagyobb lesz, ezzel szemben kisebb, ha szűkebb helyen fejlődik. Ami pedig az anyaméhben megnyomorított gyermeket illeti, úgy vélem, hogy az összenyomott gyermek azzal lett megnyomorítva, hogy az anya vagy megütötte a gyermeket, vagy reáesett, vagy más mechanikai erő hatott reá. A gyermek azon a részén, ahol ez az erő érte, megnyomorodott. Ha azonban a gyermek még erősebben összelapult, úgy, hogy a megfelelő felületű bőr is összezúzódott, úgy a magzat elpusztul. A gyermek megsérülhet még más módon is, mint azt itten leírtam. Ha ugyanis az anyaméhnek az a része, ahol a gyermek megnyomorodott szűk, természetszerűen az ilyen szűk területen mozgó magzat teste az üregnek megfelelően korcsosodik el. Mint a fáknak, amelyek a földbe gyökereznek és nincs megfelelő terük, mert kő vagy egy más ok miatt gyökerük beszűkül, a növekedésükben görbék, egyik helyen vastagabbak, másik helyen vékonyabbak lesznek, így viselkedik a magzat is, ha az egyik testrésze az anyaméhben egy helyen szűkebb, mint a másik helyen. Ez gyakran megfigyelhető, hogy testi hibával rendelkező egyének egészséges gyermeket szülnek, mert a testi hibások rendelkeznek mindazokkal a testrészekkel, amelyek a normális embereknek is megvannak. Ha azonban a szülők olyan betegségben szenvednek, amelyeknek következtében a természet előidézte négyféle alapnedvekkel nem tökéletesen rendelkeznek, s ennek következtében a magfolyás szintén nem tökéletes, hanem az elnyomorodott részből életgyönge mag származik, úgy nem csodálkozhatunk, ha az ilyen szülőktől a gyermek nyomorék lesz. Ennyit mindezekről. De mindezekre a kérdésekre, amelyet itt megkezdtem, még vissza fogok térni. JEGYZET [!] Callum contrahere soient. [2] Omne animal post coitum triste