Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 37. (Budapest, 1965)

Kótay Pál: Pápai Páriz Ferenc drezdai útja (1672)

Andersohn nevű porosz ifjúval. Ez jó barát, tolmács és útitárs egy személyben. Június 27-én ismét úton vannak; Merseburgba készülnek. Útközben megnézik a lützeni csatamezőt, ahol a harmincéves háborúban 1632. november 10-én Gusztáv Adolf svéd király elesett. „.. .az útban Linczen város mezején láttam az helyet, az hol Gustavus Adolf us rex Sveciae elveszett, ott az monumentum." A hosszú háború okozta szörnyű pusztítás még sajgó fájdalom és elevenen vérző seb. Páriz a csata után pontosan negyven évvel jár arra, s a temetetlen halottak szörnyű maradványai még ott fehérlenek a csatamezőn. ,,.. .az sok száraz csontok ott hevernek a mezőn mostan is" — írja. A helyet, ahol a király holttestét megtalálták, hatalmas gránitkővel jelölték meg. „Az monumentum" nagy műveltségű, tiszta jellemű férfiú emlékét őrzi mindmáig, akit ellenfelei is megbecsültek. A gyászos emlékű Caraffa is így ír róla: „Gustavus rex, cui parem Suecia nullum, Europa paucos dedit." A naplót tovább így folytatja: „Tovább Chersberg falunál látszik igen nagy sáncz az hol Rudolfus császár idejében igen sok magyarok vesztenek, az jobb keze elesett az harczon magának a Császárnak is, és még most is az Martisburgumi templomban asserválják, amelyet láttam." 1672. július 25-én útjuk meghatározott célja Drezda. „25 julii indultam Drezdába edgy prussus barátommal, neve Georgius Andersohn Augsburgens." A szász választófejedelemség székvárosának a XVII. század közepén a német mozaik-államok között különleges szerepe van, s már akkor megérdemli a későbben kapott „német Firenze" nevet. Európából a Közel- és Távol Keletre a világkereskedelem áramlása, az Amerikába és Indiába vezető közvetlen tengeri utak felfedezése előtt a Földközi tengeren át irányult. Észak- és Nyugat-Európából a Földközi tengerre Németországon át vezetett az út. E fő kereskedelmi út mellett fekvő német városok — főként Nürnberg és Augsburg — a világkereskedelem fontos át- és lerakodó helyeivé váltak. A távoli országok mesés világából egyre több, addig ismeretlen áru kerül Németországba : drága szövetek, csipkék, szőrmék, igazgyöngy, kínai porcelán, exotikus fűszerek és gyümölcsök, elefántcsont, kókuszdió, gyöngyházkagyló és egyéb, díszítésre és művészi feldolgozásra alkalmas anyag.