Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 37. (Budapest, 1965)

Ormós Pál: Imre József szerepe Hódmezővásárhely egészségügyi fejlődésében

vörheny, a tífusz vagy a himlő szedte áldozatait, bár az utóbbi ellen már abban az időben is sikeresen alkalmaztak a védőoltásokat, de a lakosság műveletlensége és tudatlansága miatt az oltásokat még nem tudták hiánytalanul végrehajtani. Hiszen még 1887-ben is volt 132 himlős haláleset. Különösen nagy volt a gyermekhaláiozás, mert a rossz egészségügyi viszonyok és tudatlanság miatt elsősorban a még kevesebb ellenálló erővel rendelkező gyermekek pusztultak. 1890-ben az évi 185.1 halálesetből 805 a tíz éven aluli gyermekekre esett és a 30 éves korig elhaltak száma 1327 volt, vagyis az elhaltak­nak 72%-a a 30 évesnél fiatalabbakra esett. 70 évesnél idősebb korban csak 186 halt meg, vagyis ezt a kort az elhaltaknak csak 10'',,-a érte meg. 90 évet pedig csak 3 ember ért el az elhaltak közül. Rendkívül nagy volt a tuberculosis miatt elhaltak száma. Ennek a betegségnek a gyógyítása még rendkívül kezdetleges volt, de a fertőzés ellen lehetett volna védekezni, ha megfelelő egészségügyi ismeretek mellett a közönség műveltsége magasabb fokú lett volna. Imre József letelepedésekor a városban már volt ugyan 5 orvos és 2 sebész, valamint 2 gyógyszertár is, de nem volt megfelelő ember, aki egyrészt a jó példák meggyőző erejével, másrészt tehet­ségével és lelkes propagandájával a közönséget kilendítette volna elmaradottságából. A betegek kezelése is kizárólag a betegek lakásán vagy az orvos rendelőjében történt, hiszen a kórháznak nevezett intézmény ezt az elnevezést nem érdemelte meg. Az csak elaggott dologképtelen embereknek volt a gyűjtőhelye, azok közül is csak a legelhagyatottabbaknak. Ott betegségre és nemre való tekintet nélkül helyezték el őket hülyékkel és elmebetegekkel együtt. A kórház felszerelésére jellemző, hogy abban — a leltár szerint — egy korbács is volt. A kórháznak egy gondnoka és egy „cselédje" volt. A betegek élelmezésését, ruházatuknak, fehérneműjüknek a mosását egy vállal­kozó végezte betegenként és naponként 20 krajcárért. Minthogy ebből még megélni is akart, elképzelhető, hogy milyen voit a betegek ellátása. A beteganyagra jellemző, hogy 1883-ban, pl. a polgármester évi jelentésében örömmel említi meg, hogy egy szülőnő is igénybe­vette a kórházat és úgy ő, mint gyermeke egészségesen távozott. A kórházban semmiféle orvosi tevékenységnek nevezhető beavat­kozás, pl. műtét nem volt. A tényleges orvosi tevékenységet a kór­házban Imre József kezdte a szembetegek gyógyításával, operálása­id

Next

/
Oldalképek
Tartalom