Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 37. (Budapest, 1965)

Ormós Pál: Imre József szerepe Hódmezővásárhely egészségügyi fejlődésében

bíztak a kuruzslókban, javasasszonyokban. Imre József meg volt győződve, hogy meg kell változtatni a közönség szemléletét az egészségüggyel szemben. Ehhez meggyőző példákat kell felmutatni, előadásokkal kell megalapozni a közönség egészségügyi művelődését, amiből eddig semmi sem volt. És végül megfelelő kórházat kell létesíteni, mert az akkori nem volt egyéb, mint szegény nyomorultak gyűjtőhelye, ahová valamirevaló beteg be nem tette a lábát, s amelyre mindenki csak a legnagyobb borzalommal gondolt. Nagy meglepetést keltett, amikor egy általa felvilágosított műveltebb törvényhatósági bizottsági tag az ő sugalmazására a törvényhatósági közgyűlésen 1884-ben azt az indítványt tette, hogy az akkori rendkívül primitív kórházban néhány ágyas szemosztályt állítson fel a város. Az indítványt — kitűnő emberismerő érzékkel anyagi okokkal igazoltatta. Ugyanis az akkori rendelkezések szerint a trachomas betegeket - pedig sok volt — a város költségén budapesti kórházba kellett küldeni, s a kórházi költségeket a városnak kellett viselnie. Ha helyben lehet a trachomásokat kezelni, ezen kiadástól a város megmenekül. A város vezetősége részletes megtárgyalás után főleg az anyagi szempontok miatt — a javaslatot elfogadta. Az akkori serháztéri épületben levő kórházban két szobát szemészeti betegek számára berendezett. Minthogy Imre József szemész volt, őt kérték fel a trachomások ellátására, bár a városnak az orvosi kezelés díjazására, ahogy ma mondanák „hitelkerete" nem volt. Nagy volt a csodálkozás, hogy Imre József ezt díjtalanul is elvállalta és hajlandó volt e célból naponta kijárni a város központjától 3 és fél km-re levő serház-téri épületbe. Elképzelhetetlen volt a város cívisei előtt, hogy valaki tisztán az ügy érdekében önzetlenül cselekedjék. Már maga az is érthetetlen volt, hogy valaki azért, mert fáj a szeme, kórházba menjen. És ha az orvos díjazás nélkül vállalja, vajon mi lehet a haszna? Nem értették. De Imre József vállalta. Napról-napra kijárt a kórházba, ahol lassankint, ha már úgyis kijár a szembetegek miatt, arra kérték, hogy lássa el a többi beteget is. Hiszen a kórháznak, amelynek azelőtt 10—20 betege volt, úgysem volt külön orvosa, azoknak az ellátása városi tiszti főorvos kötelessége volt, aki bizony ezt a feladatát nem nagy örömmel teljesítette. Imre József ezt is vállalta, s így a kórháznak külön orvosa volt már, bár még díjtalanul. A szembetegek „csodálatos8* 115