Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 37. (Budapest, 1965)

Bartucz Lajos: Anthropologiai és személyazonossági vizsgálatok Semmelweis csontvázán

A condyli occipitales keskenyek, sagittális irányban kissé megnyúltak, s mögöttük a fossa condyloideát és az öreglik hátsó oldalsó szélét apró, érdes csonttövisek fedik. A sutura occipito-mastoidea nagyrésze elcsontosodott. Az öreglik hegyes végével előrenéző ovoid-alakot tüntet fel. Az egész supraoccipitalis tarkótáj, a normális lineae nuchaekon kívül, feltűnően érdes, kis csonttarajokkal, tövisekkel, érdes felületekkel, közöttük kicsi sekély árkocskákkal tarkított. Tehát igen erős tarkóizomzat és csonttúlburjánzás jellemzi. Tekintettel a processus mastoideusnak férfihez képest kicsiny, sima voltára, a tarkóizomzat igen erős fejlettségére, valószínű, hogy Semmelweisnek kissé előrehajló fej- és nyaktartása lehetett. Erre vall különben egyik arcképe is. A fogazatra jellemző, hogy általában nagy, erősen fejlett, hosszú és ritka fogakból áll. A felső fogsorból hiányzik a jobb M

1

, fogmedre még nagyrészt nyitott, s kívül csipkés szélű kis fistula van, ami azt bizonyítja, hogy e fog nem sokkal a halál előtt esett ki fogtőgyulladás következtében, s fogmedrében a felszívódás csak éppen hogy megkezdődött. A P

2 és M

2 közötti távolságból következtetve az is igen nagy, sokcsúcsú és sagittális irányban megnyúlt koronájú fog lehetett, mint a bent levő bal oldali. M

3 a felső fogsorban egyik oldalon sincs és helye sem látszik, még a megsérült bal oldali pars alveola risban sem látszik esetleg bent levő fogcsir. Az állkapocsban a bal oldali M

1

, M

2 életben kihullott és fogmedre teljesen felszívódott, ezért nem állapítható meg, hogy M

3 volt-e? Viszont a jobb oldalon bent van az M

1 és M

2

, s utóbbi mögött szintén nincs semmi nyoma egy esetleg kihullot M

3-nak. Nagyon valószínű, tehát, hogy Semmel weisnek sem alul, sem felül nem volt bölcsességfoga, hanem az még, mint fogcsir elpusztult. Nem valószínű ugyanis, hogy mindkét fogsorban, mind a 4 M

3 kifejlett állapotában korán kigennyesedett volna. Az esetleg elpusztult fogcsírt a röntgen vagy szövettani vizsgálat állapíthatná meg. Tehát Semmelweisnek elég jó, erős fogazata volt, s életben csupán a bal alsó M

1 és M

2

, s a jobb felső M

1 hullott ki, utóbbi nem sokkal a halál előtt, mert fogmedre még nagyrészt nyitott. De a két alsó sem túl régen hullott ki, mert kis gödröcskék még jelzik a régi alveolusok helyét. Ami már most az egyes fogakat részletesebben illeti: