Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 37. (Budapest, 1965)

Kótay Pál: Pápai Páriz Ferenc drezdai útja (1672)

PÁPAI (1 6 7 2) PÁRIZ FERENC DREZDAI ÜTJA írta: KÓTAY PÁL (Tirgu Mures-Marosvásárhely, Román Szocialista Köztársaság) K

özel fél éve már, hogy vándorúton van, vagy amint akkor mondották, bujdosik. A rázuhanó idegen világ mozgalmas színorgiája tekintetének prizmáján egészséges alapszínekké bomlik szét, s a zsongó polifóniából tiszta, otthoni hangokat hall. Kezdeti szorongása lassan felenged, s a nagy városok vadonában a nemes vad egészséges ösztönével biztosan tájékozódik, a látni- és tanulni vágyó ember céltudatos határozottságával mozog. Május elsején Boroszlóban — hogy ne keltsen úton-útfélen feltűnést — leveti az enyedi diákok tógáját és német köntöst csináltat. „Nagy drágán, rosszat

1

' — írja. Három hét múlva Lipcsében beiratkozik az egyetemre. „Lipsiában, az holott elunván az némaságot, megmaradék az Academiában" — olvassuk tovább. A felvételhez megkívánt díjakat megfizeti, s a szokásos szertartások, a depositio után jelképül ő is megkapja a sót és bort, hogy ezután a tudomány és a bölcsesség legyen szavának és tetteinek fűszere és meghallgassa, megszívlelje az arra hivatottak intéseit és dorgálását. Pontosan feljegyzi, hogy a bekebelezésért a rectornak és a bölcsészetkar dékánjának egy-egy tallért, a depositornak és az absolutornak nyolc-nyolc garast, „pro inscriptione in matriculam" tizenhat, s a könyvtár számára négy garast fizetett. A gazdag polgárok, a nyomtatott könyv, a „fekete művészet" és az országos sokadalmak városában töltött egyetemi életéről nem sokat tudunk. Egyetlen tanárának, a botanikát tanító Amman Pálnak nevét jegyzi fel. Doktori értekezését többek között neki is ajánlja, s vele