Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 36. (Budapest, 1965)

Grynaeus Tamás: Összehasonlító és aetiopathogenetikai vizsgálatok a fossilis és recens hyperostosisok körében

és kísérleti adat mellett az is, hogy Martín [86] szerint a kistermetű rasszokhoz tartozók (pygmaeus, senoi, vedda) koponyája kicsiny kapacitású, és feltűnően vékony falú, míg a magas termetű negroidok koponyája nagy kapacitású és vastagabb falú. (Ez esetleg az alkat és neuroendokrinium összefüggéseire is rámutat.) III. Vizsgálati anyag, vizsgálati módszerek. Mérések A budapesti Eötvös Lóránt Tudományegyetem Embertani Intézetének koponyagyűjteményéből származó 109 koponyán vizsgáltuk a hyperostosis problémáját, nevezetesen azt, hogy kapcsolatba hozható-e a hyperostosis a hypophysis valamilyen feltételezhető betegségével vagy valamilyen más, ásatás alkalmával előkerült koponyán is felismerhető kórformával? Ebből a célból először az Intézet koponyagyűjteményében található felfűrészelt vagy sérült, de ép sella turcicájú koponyákat vizsgáltuk meg, majd javarészt két XIX. századi populatióból (Bp. IX. ferencvárosi homokbánya és Bp. józsefvárosi temető) kiválogattuk az átlagosnál súlyosabbakat, lehetőleg úgy, hogy a különböző kor-, nem-, és koponyaindex szerinti csoportok nagyjából egyenlő arányban legyenek képviselve. Ezeken a koponyákon felfűrészelés előtt, és a — Bartucz professzor szíves hozzájárulásával elvégzett — felfűrészelés után elvégeztük a szükséges vizsgálatokat és méréseket. Vizsgálatainkat tehát válogatott koponyaanyagon végeztük. Ez megfelel a kérdésfeltevésnek: ui. nem egy megbetegedés százalékos előfordulását vizsgáltuk egy populatióban, hanem egy betegség aetiopathogenesisét. Az anthropologiai értelemben vett „csoport" ez esetben tehát: bizonyos számú beteg, vagy feltételezetten beteg egyedből és az összehasonlításul szolgáló normális egyedekből álló csoport. A vizsgálatok java része tehát két temető anyagából történt. A viszonylag kedvező és egynemű talajviszonyok (homoki) erősen csökkentik azt a hibalehetőséget, ami különböző talaj féleségek eltérő csontkárosító hatásából adódhat. A megvizsgált koponyák legnagyobb része két XIX. századi temetőből (a többi ennél korábbi időből!) származik, oly korból tehát, amikor a modern therapiás eljárások (antibiotikus, hormon-, és sugár-therapia; chemotherapeutikumok és cytostatikumok) még nem