Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 36. (Budapest, 1965)
Grynaeus Tamás: Összehasonlító és aetiopathogenetikai vizsgálatok a fossilis és recens hyperostosisok körében
godás az os frontalen kezdődik — itt a legerősebb is! — innen terjed hátrafelé. A falcsontok megvastagodása szerinte nem terjed a lineae temporales vonalán túl [60] (vö. ezt a 8557. sz. koponyán észleltekkel!). Gyakoriak az exostosisok; a protuberantia occip. ext. erősen kiemelkedik, a foramen occipitale magnum eltolódik (Julesz szerint előre, Keith szerint hátrafelé). A glabella és az arcus superciliaris előreugrik [61]. A mandibula megnyúlik, vaskos lesz, aZ incicivus inferiorok prognahthiája észlelhető (progenia) [61, 82]. Kb. az esetek felénél a koponya légtartó üregei megnagyobbodottak [61]. Az agykoponya kapacitása nagyobb: Erdélyi [38] 14 esetből 14-nél, Keith [66] hat esete közül ötnél a kapacitás 1500 ccm felett volt, egyét 1200 ccm-nek találta (vö. ezt a vizsgált anyagban a kephalonok nagy számával !) Fokozoit agynyomásra utaló tünetek (elvékonyodott koponyafal, mély impressiones digitatae) nincsenek vagy ritkák [61, 38]. A sella turcica — az intrasellaris tumornak megfelelően — javarészt egyenletesen tág [38, 66]. Az akromegalia-esetek javarészében tumort nem lehet találni, csak az eosinophilsejtek hyperplasiája mutatható ki [59]. H. O. Martin statisztikája szerint (im. ,, Hochwuchs, Akromegaloid und Sella" c. fejezetében) ilyen egyéneknél biztosan kicsi és kicsi sella nincsen, a többiek %-os megoszlása: normális 32,2% nagy 14,1% biztosan nagy 53,7% (holott egyik esete sem volt klinikailag kifejezetten akromegaliás, többnyire csak alig-alig észrevehető növekedési zavar jelentkezett). Ujabb adatok szerint — az előbbiekkel ellentétben — az eosinophil adenoma nem növeli meg a sella méreteit [56]. A dorsum sellae általában erősen elvékonyodott, hátrahajlott és megnyúlt [38], sella hidat H. O. Martin egy esetben sem talált. Burkhardt boncolási anyagában [20] 32 esetből 15-nél 5 mm-nél néha jóval vastagabb, hyperostotikus koponyacsontokat talált. Minden esetben elvégezte a hypophysis szövettani vizsgálatát is: Az eosinophil adenomák ill. hyperplasiák mind az előbb említett 15 eset közül kerültek ki, a többieknél rendszerint chromophob S3
