Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 36. (Budapest, 1965)

Bencze József: A 700 éves jáki műemlék templom és a szombathelyi Isis-templom most előkerült votív tárgyai

A 700 ÉVES JÁKI MŰEMLÉK TEMPLOM ÉS A SZOMBATHELYI ISIS-TEMPLOM MOST ELŐKERÜLT VOTÍV TÁRGYAI írta: BENCZE JÓZSEF (Szombathely) Uvezredek óta, az ősi buddhista stb. vallások kialakulásától kezdve az egyiptomi, a zsidó, a görög, a római vallási szertartásoknak és kultikus szokásoknak ismert része volt az oferek, ex voto tárgyak, szobrok, domborművek felajánlása. Hálából, a betegségből, balesetből, járványos veszedelemből („dögös üdők. . .") való meggyógyulás és megszabadulásért, néha bűnbeesés kiengesztelésére történtek a felajánlások. Hol viaszból, agyagból készült testrészeket ábrázoló kis figurák voltak ezek, rendszerint a betegnek gondolt testrészt ábrázolták. A szegények viaszból agyagból, a gazdagok ezüstből, aranyból készítették oferjeiket; a szobrokat, a domborműveket márványból, sőt ezüstből is. Mindezeket a csodatevő, csodagyógyító búcsújáró templomokban az oltárra helyezték, és így maradt ránk a világ minden részén elég szép számban. Ezt a kultikus szokást a kereszténység is átvette és lényegében a katolikus oferek sem különböztek a korábbiaktól. Az oferek helyett vagy velük együtt, néha különös szimbolikus tárgyakat is helyeztek el a kegytemplomokban, pl. kínzó főfájástól való megszabadulásért hajuk szálát. Az andócsi kegytemplom előtti fákra pl. a sebektől való meggyógyulás reményében kötszereiket aggatták fel. Karintiában Szent Leonhardt községben láttuk, hogy élő tyúkokat és kacsákat vittek be a hívők és az oltár mögötti kis ajtócskán bebújtatták a beépített ketrecbe. Alt-Öttingben (Dél-Bajorország) a szent Valentinnek szentelt kis kápolnában levő kegyszobrot a néphit az epilepszia biztos ellenszerének, gyógyítójának tartotta. Viszont ugyanéi?