Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 36. (Budapest, 1965)

Grynaeus Tamás: Összehasonlító és aetiopathogenetikai vizsgálatok a fossilis és recens hyperostosisok körében

telezésére ezen kívül más alap még egyelőre nincsen, hacsak az nem hogy a 8971. lt. sz. férfi koponya fogai a normálistól eltérőek.) Az is lehetséges, hogy a megbetegedés oka, lefolyása vagy pathomechanismusa nem azonos a két nemnél. A HCD-s női csoport is másként viselkedik, mint a férfi: a nők között kephalon és aristenkephal koponya nincsen (előbbi hiánya az átlagban alacsonyabb kapacitású női koponyákkal magyarázható, utóbbi már nem.) A 7 HCD-s női koponyából 5 euenkephal, de van két oligenkephal is — férfiaknál 19 között akadt kettő! A sella-méretek variációszélessége is kisebb ebben a női csoportban, mint a férfiaknál. A HFP-s férfikoponyák úgy sella-volumen, mint koponyakapacitás szempontjából sokkal egységesebb, mint a HCD-s férfikoponyák. 4. A sella turcica és a koponya rendellenességei. Míg a nem hyperostotikus koponyáknál csak 3,4%-ban, addig hyperostotikusoknál majdnem ötször annyi esetben (15,7%-ban) találtunk egy- vagy kétoldali sella-hidat. Sella-híd általában 8,9—10%-os gyakorisággal fordul elő. Jelentőségére vonatkozólag megoszlanak a vélemények. Bokelman, Schneider, V. Jaensch és H. O. Martin [84] minden esetben kórosnak tartják; Goldhammer, Schüller, Haas és Kovács [84]. Dill [31] valamint Julesz [59] csak klinikai jelentőség nélküli anatómiai variational H. O. Martin statisztikai összeállításának legfontosabb erre vonatkozó adatai (sella-híd gyakorisága, %-ban): epilepsia 19% hyperthyreosis 18% pluriglandularis zavar 17% hypothyreosis 14% gyengeelméjűség 13% kryptorchismus 13% beszédfejlődés zavara 10% hátramaradt fejlődés 8% soványság 6% Egyéb sella-abnormitások is jóval gyakoribbak a hyperostotikus csoportban, mint a nem hyperostotikusaknál : közel 50%-ban fordul elő sella-aszimmetria, dorsum sellae excavatum, papírvékony dorsum, tág emissarium a sella-fenéken stb.