Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 36. (Budapest, 1965)

Grynaeus Tamás: Összehasonlító és aetiopathogenetikai vizsgálatok a fossilis és recens hyperostosisok körében

elülső-alsó és hátsó-alsó része vékony marad (vö. ezt Keith fentebbi 84. oldalon idézett megállapításaival). Máskor viszont inkább az ossa parietalis hátsó, az os occipitaléval szomszédos része vastagodik meg : ezek a koponyák már a HCD csoportba tartoznak. A basis csontjain rendszerint nem látszott kifejezettebb vastagodás. Ez esetleg összefüggésbe hozható a koponyatető és koponyaalap csontjainak különféle eredetével; a fedőcsontok ui. endesmalisan, a basis csontjai viszont enchondralisan csontosodnak [118]. 2. Hyperostotikus koponyák megoszlása kapacitásuk szerint Férfi (33 koponya) % Nő (16 koponya) % Oligenkephal 9,6 31,2 Euenkephal 32,2 50,0 Aristenkephal 38,7 18,8 Kephalon 19,2 Míg tehát férfiaknál a közepes és nagykapacitású koponyák vannak túlsúlyban a hyperostotikus koponyák között, addig nőknél inkább a közepes (fele!) és kiskapacitásúak. Igen lényeges azonban, hogy az egész vizsgált anyagban 7 kephalont találtam, s ezek közül 6 a hyperostotikus csoportba tartozik. 3. Sella turcica volumene hyperostotikus koponyáknál. A sella-volumen értékek igen érdekesen alakultak. Általánosságban azt lehet mondani, hogy hyperostotikus koponyák selláinak volumene a normális értékek felső határa közelében, vagy azon túl található. Az adatok bontásával ugyan kisebb létszámú csoportokat kapunk, de az előbbi, általánosságban mozgó megállapításnál többet tudunk mondani. A két legnépesebb csoport (HCD és HFP) férfi és a bizonytalan nemű koponyák átlagos sella-volumene jóval a nem hyperostotikusa (átlag 77,78 mm

3

) felett van 94,58, ill. 94,66 mm

3-rel (3. ábra). Ezzel szemben nőknél az átlag mindkét csoportban a nem hyperostotikus átlag közelében marad. Ennek oka az, hogy — egy kivételével — úgy a HCD-s, mint a HFP-s női koponyák sellái ki-