Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 36. (Budapest, 1965)

Grynaeus Tamás: Összehasonlító és aetiopathogenetikai vizsgálatok a fossilis és recens hyperostosisok körében

az, hogy e pontokon a koponya fala rendszerint az átlagosnál vastagabb (különösen — bár ez elég ritka, 115 közül csak egy esetben fordult elő — ha a sin. frontalis magasra és lateralis irányban messze kiterjed; vagy ha a linea temporalis sup. éppen a tuberen halad keresztül). Az utóbbi kettő legtöbb esetben fel nem fűrészelt koponyán is mérhető (a tapintókörző egyik zárát az öreglikon bevezetve, a felszínre merőlegesen elvégezzük a mérést). Egyik mérőpont sem definiálható azonban pontosan. Az os parietalén levő pont mindenesetre az angulus mastoideusnak a sulcus sigmoideus alatti részére ; a squama occipitalison pedig kb. a fossa cerebralis közepére esik. Mindkét helyen az impressiones gyrorum, ill, a iuga cerebralia okozta (olykor elég nagyfokú) vastagságbeli különbség miatt mindig a minimális értéket adó helyet igyekeztünk kikeresni, úgy gondolván, hogy ez ad a lehető legkevésbé megtévesztő értéket. A kapott értékek még így sem mindig jellemzik kellőképpen a csontok hyperostotikus elváltozását. (Ez ott látható, ahol a diagnosis nem egyezik a vastagsági méretekből levonható következtetésekkel. Oka: a maximális vastagság nem esik mindig a mérőpontok területére. Ezen esetleg a mérőpontok számának szaporításával lehetne valamelyest segíteni. Ehelyett azonban ilyen esetekben feltüntettük a maximális vastagsági értékeket, jelezve, hogy az melyik csont területén található.) Természetesen, a mérési helyekből mindenkor kizártuk azokat, amelyek megtévesztőén vastag értékeket adhatnak: az os frontalen a crista frontalis, az os parietalen a sulcus sagittalis és transversus peremei, az os occipitalen a protuberantia occipitalis externa és interna területe, és általában a varratok közvetlen szomszédsága. Martin-Saller a következő közepes vastagsági értékeket adja meg megjegyezve, hogy a jobb koponyafél (főleg a tuberek területén) vékonyabb szokott lenni. Ugyancsak vékonyabbak a női koponyacsontok (férfiaknál mért értékek harmada, negyede). Eltekintve [86]: os frontale tuber os parietale tuber os parietale hátsó-alsó sarok os occipitale, fossa occip. sup. közepén 5,8—6,3 mm, 2—5 mm, 4,5—5,2 mm, 4,0—6,5 mm,