Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 35. (Budapest, 1965)

Kiss Ákos: Az 1831. évi kolerajárvány Pest megyében

A nyugtalanság előbb Pesten mutatkozott. Itt már július 18 körül „a közbátorság és csendesség annyira felháborodott, hogy ezen lázzadásnak lecsillapíttatására és a jó Rendnek és közcsendességnek helyreállittatására a katonai rend erőhatalma közbejövetelének félsz littatása tétetett szükségessé... sokat megbüntettek, másokat ezután fognak. ..". Az alsóbb rétegek közhangulata azonban oly elkeseredett volt a vész nyomán, hogy úgy vélték, mindegy, vajon éhen, agyonlövés, vagy kolera által halnak meg. Július 16-án Pesten, mint Budán gyújtogatások fordultak elő, ezért többféle bűncselekményre statáriumot hirdettek, a halálbüntetés pedig akasztófát jelentett. A Pesten július 15-én összeverődött nép „dologtalan és egyedül a nép salakjából össze tsoportozott zabolátlan indulatú köz emberek"... házakba beront, ablakokat bevert, az utcai lámpákat összetörte, a kolerazárlat házait erőszakkal megnyitotta, a vesztegépületet szétbontották. „A tanulóifjúság... egyedül fiatálsági tüzétől felhevittetvén... tsak a hazamenetelt óhajtotta". Július 21-én a katonaság Pesten fegyverét is használta az őket kövekkel dobáló nép ellen; ekkor találta a véletlen halálos golyó az ismert Rottenbiller polgárőrfőhadnagyot, a hazai nadályok külföldre szállítóját. Vácon nagyobb zendülésről kaptunk hírt. Itt több letartóztatás is történt, de az egyre terjedő járvány a zendülőket, és a katonaság jó részét csakhamar egyként leverte a lábáról. Oka egy hajósgazda halálára vezethető vissza, kinek vele lakó barátja is egy-két óra múlva utána pusztult. A két halott mellé katonai őrt állítottak és fel ís boncolták őket. A temetéskor a köznép összefutott és vasvillákkal tört az őrökre. Majd óriási lárma között Matlasovszky városi kirurgus házát feltörte, ingóságait elpusztította. A városban a nádor huszárok és Hessen—Homburg-gyalogosok voltak, de parancsuk szerint a népet igen óvatosan kezelték, végül is „minden szerentsétlenség nélkül le tsillapították". A felbujtók kézrekerítésében is habozott a főszolgabíró, majd a megyei kisgyűlés július 30-án utasította Friebeisz Itsván főbírót és Somogyi Károly alszolgabírót, hogy a bűnösöket fogják el. Friebeisz főbíró még egy ideig aggasztónak találta a helyzetet, és katonai erősítést kért, mert mint monda, nem felelhet a helyzetért. Somogyi Károly katonai és kettőzött létszámú polgári őrséget állíttatott fel, sőt a helyi „lövöldöző egye-