Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 35. (Budapest, 1965)

Kiss Ákos: Az 1831. évi kolerajárvány Pest megyében

tozott tekintete. A „tünemények" lefolyása egyébként változékony volt, főként akiket mezei munka közben lepett meg a kór, igen hirtelen, 4—5 óra alatt haltak meg. A halál után 20 perccel a lábujjak gyakran még mozogtak a görcstől, jóllehet a belső rothadás azonnal érezhető volt. A holtak rögtön oszlani kezdtek, feltűnő erős bűzösödéssel. Eleinte az idősebbek kezdtek halni, de nemsokára 7—8 évesekig mindenkire sor került. Feltűnő volt, hogy legdühödtebben mintha az erősebb szervezetűekre vetette volna magát; egyes megfigyelések szerint az öregek inkább felgyógyultak. Vecsésen pl. augusztus 28-án előzmények nélkül akként kezdődött a vész, hogy ö erőteljes egyén hirtelen meghalt. Megfigyelték azt is, hogy különösen bizonyosan végzett a vész olyanokkal, akik éppen valamely más betegségben is szenvedtek. Általánosan észlelték, hogy legyengült, kiéhezett, vagy iszákos egyének gyorsan estek áldozatául. Schmidt János javasolta, hogy egy-egy ilyen különösen erősen sújtott helyre Pest város practicusai utazzanak le és a tudomány hasznára, valamint a gyógyítás intenzívebbé tevése érdekében kapcsolódjanak be a gyógytevékenységbe. Ajánlja a „bismuth szert", amely úgy látszik itt néha beváltnak látszott; de mintha a borsosmenta és száraz, meleg kötések után is javult volna egyikmásik beteg. Megfigyelte azt is másutt, hogy a betegség, ha valahol már fellépett, legnagyobb valószínűséggel a szomszédoknál terjedt tovább. Schmidt a ráckevei járásban igen sok esetleírást adott e napokról. Itt Miskey alszolgabíró mellett tevékenykedett. Általában az esetek teljesen ötletszerű, szétszórt fellépése volt a feltűnő. Bajzáth főorvos pl. Ercsiben, ahol július 2G-ig már 32 halott volt, szétszórtan, a nagy falu legkülönbözőbb helyein előforduló halálesetekről írt. Eleinte itt is a férfiak betegedtek meg, majd az őket ápoló asszonyokra került a sor. Egy ideig a hatóságoknak erősen kellett harcolni a halotti torok szokása ellen is. Soroksáron egy 87 éves öregasszony teteme körül gyúlt össze a vendégsereg, s ezek között röviddel utóbb hét hirtelen megbetegedés történt, hárman meg is haltak. A mezei munkásokra, főként aratókra való különös veszdelmességét többen megfigyelték. A tisztálkodást, tiszta levegőt, hideg lemosást, de még inkább a gőzfürdőt ajánlották. A korabeli, a helytartótanács által is javalt gyógyszereket —