Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 35. (Budapest, 1965)

Kiss Ákos: Az 1831. évi kolerajárvány Pest megyében

rincre volt hivatalos ebédre és a vesztegárkot az őrség szemeláttára ugratva át lovagolt az egyik ottani földbirtokos kúriájába. Korábban egyre-másra állították fel a záróvonalakat, de a járvány teljes kitörésekor már minderre nem futotta, tehát később Soroksáron a határt felszabadították a zár alól és csupán a halottas házak elé állítottak őröket (július 21), A fővigyázó biztos itt nemes Csiffány Antal volt. Rendkívüli időkben az emberek könnyen hajlottak részegségre, bár valamelyes bort az előírások is ajánlottak; a részegek pedig hamarabb megszegték a különleges rendelkezéseket. A zárlati rendszabályok ellen vétőket két napig tartották vasban, majd elbocsátották. Cegléden a nagyobb számú zárlatosokat a roppant júliusi hőségben sátrakban helyezték el, de élelmezni nem tudták. Volt olyan vesztegzár is pl. a Pest megyében rekedt nógrádiak számára, amely kétszázötven személyt is befogadott. A királyi biztosokat országszerte már július 12-én kinevezték. Pest-Nógrád megyék biztosa Szentkirályi László személynök lett. A többi, két-három megyéből álló kerületekben is országos méltóságok voltak a biztosok. A kirendelt katonaság elsősorban ezeknek a királyi biztosoknak engedelmeskedett. A megye főkormánybiztosa Földváry Gábor lett. Az egyes községek, vidékek elzárása a közellátás, de az egész gazdasági élet vérkeringése szempontjából nehéz helyzetbe hozta a népet. A kolerás falvakat hamarjában felfegyverzett, olykor csak vasvillás strázsák zárták el a külvilágtól. A jegyzők több helyen a parasztokat a mezőkre sem engedték ki dologidőben, másutt kieresztették ugyan, de ellenőrizték, nem érintkeznek-e más falubeliekkel és dolguk végeztével hazatérnek-e. Egyes helyeken a vesztegzárba helyezettekről az anyagi fedezet szabályozatlansága miatt nem gondoskodtak, mire a zárlatosok az éhhalál szélére jutottak. Az egyik ilyen veszteghelyen a bentlevők pipacsot ettek. Tudunk arról, hogy a Grassalkovich uradalom fát utalt ki ilyen contumationalis épületek számára. Szolgaegyháza jellemző panasza szerint „nagy jajgatások zengedeznek helységünkben, nem cholera, hanem az élelembe való megfogyatkozás öl meg bennünket. Gabonánk 's más termesztvényeink túl a Dunán, a gyökéren fognak elveszni...". Az idegen utazók részére általában 10 vagy 20 napi zárlatot állapítottak meg.