Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 35. (Budapest, 1965)

Adattár - Orvostörténeti levelek II. rész

Debrecenből. — Tekintetes Nemes Vitézlő Kazinczy Ferentz Urnák, több Tttes NS. Vármegyék' nagy érdemű Tábla-Birájának, alázatos tisztelettel. — Tokajonn, Ujhelyenn által — Széphalom. Debreczeni Ref. Prédikátor Diószegi Sámuel Ur, a' Debreczenben 1807. kijött Magyar Füvészmunka' írója, a' Debreczennek Cserei Farkas által igért botanicus fák' 's magvak' dolgában. — Debreczen, 15 d Octobr. 1807. — válasz 21 d 8bris. (Az eredeti az MTA kézirattárában.) SZÉKI SOÓS MÁRTON orvosdoktor, egyszerű polgári családból, Marosvásárhelyen született, ahol középiskolai tanulmányait mint Kovásznai Tóth Sándor, tudós professzor pártfogoltja és tanítványa, a ref. kollégiumban végzi, majd 1791 — 93 körül Budán az orvostudományokat tanulja, miközben a Kelemen-féle színésztársaság működő tagja és lelkes támogatója. A színészeten kívül a szépirodalom iránt is érdeklődik és több színműfordítása jelenik meg. Ez idő alatt és később is, az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság tagja és szorgalmas levelezője. Egyetemi tanulmányait elvégezve, Dásre költözik, ahol gyakorló orvos, majd Belsőszolnok megye főorvosa. Születésének és halálának évét nem ismerjük. Soós Mártonnak Aranka Györgyhöz intézett levelei nagyobbrészt színháztörténelmi vonatkozásúak, úttörő színjátszásunk hőskorából, s mint ilyenek megkülönböztetett figyelmet érdemelnek. Ez a marosvásárhelyi születésű, Pesten tanuló medikus, aki oly nagy érdeklődéssel van az ébredő magyar színjátszás iránt és maga is részt vesz a Kelemen László kezdeményezte pesti „theátrum munkálataiban, Aranka Györgynek beszámol a pesti „theátrális" vizonyok nehézségeiről, elháríthatatlan akadályairól, a meddő törekvésekről és a kilátástalan helyzetről. Soós Márton, aki a magyarországi és az erdélyi színjátszás közötti kapcsolatokat ápolja, — Aranka bíztatására — toboroz néhány pesti színjátszót Kolozsvárra, hogy ezekkel kiegészítsék a megalakulandó kolozsvári társaságot és megkezdhessék a játékokat. Ez a terv azonban csak részben sikerül, mert az első erdélyi színásztársaság nagyobbrészt a kolozsvári, nagyenyedi