Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 35. (Budapest, 1965)
Adattár - Orvostörténeti levelek II. rész
Joël Próféta óllyan meszsze előre látott volna, hogy azokat az Igéket a' Lélek ki-töltetésére nézve mondotta volna, hanem tsak a' 'Sidó Ecclésiának akkori állapotjának környül-állásaira nézve annak vigasztalására; de a' mellyet itten Sz. Péter Apostol látván alkalmatosnak lenni, ezen alkalmatossággal úgy alkalmaztatta a' Sz. Lélek ajándékainak ki-töltésének meg-bizonyitására. Továbbá a' 25-dik verstől fogva a 35-dik versig le-irt szavairól Sz. Dávid prófétának igy tanított: hogy azokat rész szerént Sz. Dávid a' maga üldöztetésében való vigasztalására mondotta, de nem kell gondolni, hogy ő is ollyan meszsze előre nézett volna, hogy ezeket a f Kristus fel-támadásáról mondotta, volna, hanem tsak Sz. Péter alkalmaztatta itten erre az alkalmatosságra; holott Sz. Péter nyilván tanítja a' 30-dik és 31-dik versekben azt, hogy mivelhogy Sz. Dávid Próféta volna, azokat a' Kr. fel-támadásáról szólotta, de a' mellyet a' Tisztelt Prédikátor tsak el-mellőzett, rész szerént pedig (azt mondotta) Ásáf vagy égy az ő Éneklői közzül mondotta azokat az ő Uráról Dávidról, holott Sz. Péter azt nyilván tanítja a' 34-dik versben, hogy Sz. Dávid tulajdon maga mondja az ő Uráról, a' kit Sz. Péter a' Kra magyaráz. Utoljára a' 47-dik versben az Idvezülendőkről azt tanította a' tisztelt Prédikátor, hogy nem kell azt ugy érteni, mint ennekelőtte mondották, hogy az Isten némellyeket öröktől fogva el-választott volna az Idvességre és azok volnának az Idvezülendők, hanem azok, a' kik magok idvezülni akarnának, és magok keresnék-meg 's szereznék meg az Idvességeket. Vagyon még valami, a' mi ezen Református Tanítványnak Lelkét meg-háboritotta,t.i. ezen Esztendőben, a' Böjt-fő Vasárnapi Communio administrálása alkalmatosságával ugyan ott az Ispotálly Templomban lévén, a' sokszor tisztelt Prédikátornak Agendájában is meg-botránkozott, és azért szive fájdalmáról kéntelenített onnan a' Nagy Templomba (hogy el ne maradjon lelke szakadtában) menni 's ott communicálni, hogy háborodott Lelkének nyugodalmat és tsendesülést találhasson. Ezen meg-botránkozásnak oka pedig az volt: hogy az tisztelt Prédikátor az Uri Sz. Vatsoráról nem ugy tanított, hogy az a' Kristus engesztelő áldozatjának Sakramentoma volna, hanem tsak a' maga Barátságának és szeretetének emlékeztető Symboluma. Továbbá az ollyan alkalmatossággal mondatni szokott Apostoli Hitnek fórmájából, ezen tzikkellyt : Szállá poklokra, ki-szokta hagyni. Utoljára is az úgy nevezett 3. Kérdésekben, mellyekben a' mi hitünk ágarátja fundamentomoson bé vagyon foglaltatva, tsak ugy tanította az Hitet, hogy a' 2-dik Kérdésben a' Kristus azért jött e' világra, hogy nékünk az Idvesség útját és módját meg-mutassa, és meg-tanitsa, hogy mi el ne veszszünk. Azon
