Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 35. (Budapest, 1965)

Adattár - Orvostörténeti levelek II. rész

BOROSNYAI NAGY MÁRTON orvosdoktor, B. N. Sámuel, vízaknai ref. lelkész fia; a nagyenyedi ref. főiskola elvégzése után, a hallei egyetemen orvosi tanulmányokat folytat és ugyanott nyeri orvostudori oklevelét is. 1729-ben visszatér Erdélybe, ahol gr. Teleki József udvari orvosa lesz, majd kinevezik az erdélyi főkormányszék főorvosává Nagyszeben székhellyel. Innen tudósítja a Teleki-család tagjait a bel- és külpolitikai helyzetről, valamint a háborús hírekről. Mint jeles botanikus ismeretes; erdélyi növénygyűjteményét és herbáriumát a nagyenyedi ref. főiskolának hagyományozza. A nagy pestisjárvány áldozataként 1738. július 21-én, Nagyszebenben halt meg. Megjelent műve: Dissertatio inaug. medica de potentia et impotentia animae huma nae in corpus organicum sibi junctum. Halae Magdeb., 1729. Borosnyai Nagy Márton, mint az erdélyi főkormányszék székhelyén bennfentes személy, szabadon tudósít a III. Károly uralkodásának második felében, a Lotharingiai Károly helytartósága ellen fellépő, erőtlen belzavargásokról, amelyek a nép körében a Rákóczi-féle kurucmozgalomnak még elevenen élő emlékét idézik vissza, majd a rosszul sikerült török elleni második hadjárat (1736—1739) fejleményeiről ad híreket. 1735. május 23. Nagyszeben. Borosnyai Nagy Márton, ismeretlen báróhoz. Az Méltóságos L. Báró Urnák. ajánlom alázatos kötelességgel szolgálatomat! A' Mlgs Ur 21-ma presentis nékem irt Levelit alázatosan vettem. Igaz dolog, hogy itt is nagy hire vala Békés és Bihar Vármegyében való támadásnak, de ugy látzik, hogy nem volt az mi derekas faction fundált dolog, az egyben sereglett gyülevész embereket dissipultok már es persequalyák továbbrais, ugy hogy remélyük, hogy többé nem recolligalhattyák magokat. Az föld népivel is meggyülöltették volt magokat az predálás által. Báró Ortzi Ur valami népet gyűjtött öszve és vigyáz az Tisza mellett, Oberst Gvadáni Uramis Debretzenben és