Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 34. (Budapest, 1965)

Adattár - Orvostörténeti levelek (Fodor István gyűjtéséből)

Kendi Lonára alkalmatosságot küldeni, alázatos kötelességemnek fogom ismerni a' Mlgs Ür parantsolatjának mindenekben engedelmeskedni, és arról is tudósítani, ha borbélyt kívántatik é vinni. A' mi a Mlgs Gróf Ür Deesen való sóját illeti, az az én hajdani mostan Endi Gergely nevű embernek házánál van, kinek is keményen meg hagytam, hogy producálja és hozzája ne nyúljon. A kamara ispány, most az Deesen, a' ki eddig volt. Jacobus Hantsch. Mind magam experiáltam, mind ipam Dalnoki Dániel Uramtól hallottam, hogy a' ki akkor a' sóját ki fogván el nem viteti facultást a' deesi kamara ispány nem adhat, másszor annak el vitelére Camerae Consiliarius assensussa nélkül, sem a' melly házához fogottá, onnan más jószágába vitetni, mivel minden major kodtató helyire akárkinek is signanter kiadgyák, sem a' ki valamely esztendőt elmulat, hogy abban maga contingens sóját ki nem fogja, más esztendőben azon restantiáját ki nem adgyák, mivel az esztendőnek végin minden Camerae Isnpector tartozik maga esztendőbéli ratióját a' kamarára beadni és signanter notálni a' nemes daraboknak ki adását is. E' szerint a' deesi kamara ispánynak izenhet a' Mlgs Gróf Ur és hírré tétetheti és ha ő nem mér facultást adni reá, a' Camerae Consiliarius úgy hiszem parantsol iránta, és ha másképen nem, a' vagy tsak az idei contingens sójába fogja tudni. Ezzel jó Istenem oltalmába ajánlom a' Mlgs Gróf Urat Mlgs egész Uri Házával egybe, és maradok állhatatoson a' Mlgs Gróf Consiliarius Urnák mindenkor alázatos szolgája P. Kamarás die 10. Április 1739. Pataki Sámuel (Az eredeti a Telekiek marosvásárhelyi levéltárában.) 11. 1740. január 30. Kendilóna. Pataki Sámuel (első) Teleki Sándornéhoz Méltóságos Grófné Aszszony ! nékem érdemem felett való régi nagy jó Patróna Asszonyom ! A' Tkts Ur Dániel István Úrtól meg értvéna' Mlgs Aszszony parantsolattyát, hogy a' kisded Urfitskát a' hasfájás és a' szél kínozza, és az ellen kívánna a' Mlgs Grófné Aszszony praescriptioját, a' mellyel is engedelmességgel meg tselekedtem, a' patikában adnak valami szirupot, mellyből minden reggel fel kevervén jól, elsőbben egy-egy herbatheeás kis kalánnal merítvén, és egy közönséges evő kalánba tévén, fejjenek tsetstejet reája, és apránként egyszersmind adagassák bé, de az a' hastekerés, és széljárás ha nem az otvar ki nem üthetésétől vagyon, tehát a Dajka tejének vastag húsától van, hogy nem a' Gyermek