Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 34. (Budapest, 1965)

Szállási Árpád : Lenhossék Mihály Ignácz mint Esztergom megyei főorvos gyógyszertani beadványa

a megye. A Habsburg elnyomás egyik leggyászosabb időszaka ez* Alig néhány éve, hogy a Vérmezőn az önálló magyar gondolatnak fejét vették, az ébredező nemzeti irodalom és szellemi élet legjobbjai pedig börtönökben sínylődnek. A 20 éves Lenhossék Mihály (Linoschegg nevű pozsonyi asztalosmester ambiciózus fia), aki előbb Bécsben, majd Pesten hallgatja a Medicinát, 1799. augusztus lö-án avattatott doktorrá. Alig szárad meg diplomáján a tinta, máris nagy hatáskörű állásba kerül. Magyarul ekkor még törve beszél, de érzelmei egyértelműek. Irodalmi látóköre már ekkor meglepő. Született szervező, akiben ritka szerencsével párosult az elméleti érdeklődés a mindent alkalmazni tudó gyakorlati érzékkel. Esztergom „Protocullomai" őrzik az oly gyakran leírt nevét, a közjó hasznára végzett cselekedetek legfőbb ösztönzőjét. Statisztikai tábláit példás rendben vezette. Egyik legkiemelkedőbb érdeme, hogy vidéken elsőként végzett mintegy hatszáz személyen nyilvános himlő ellenes védőoltást 1801. októberében. Erről a Salzburgabn megjelenő Medizinisch Chirurgische Zeitung 1802. évi II, kötetében számol be. Alig két év múlva az esztergomi keserűvizekről számol be, „Kurze Nachricht über Graner Bitterwasser" címen (az esztergomi gyógy- és hőforrások — sajnos, napjainkra már eldugultak, illetve hidegebbek lettek. Ugyanis a 48-as szabadságharc alatt még a pesti és észak-dunántúli honvédséget az esztergomi hőforrásokhoz vitték tetvetleníteni. A feljegyzések szerint a honvédek közül nagyon sokan égési sebeket szenvedtek a melegvíztől, ami a jelenlegi 29 fokos vízről aligha képzelhető el (vagy csak kutatni kell utána?). Lenhossék esztergomi évei alatt végzett irodalmi tevékenysége csak prológusa volt annak a széleskörű és nagyarányú működésnek, amely igazán a pesti élettani tanszékre való kinevezésével kezdett kivirágozni. Közvetlenül a kinevezése előtt írt egy latin nyelvű gyógyszertani beadványt, a külföldről nehezen és főleg drágán beszerezhető gyógyszerek és gyógynövények megfelelő hazaiakkal való pótlásáról. A helytartótanács ugyanis kiadott egy körrendeletet a megyéknek, hogy a nagy gyógysz?rhiány enyhítésére próbálják meg hazai fajtákkal ellátni a lakosságot. A gyógyszertani beadvány fordítása a következő: ,, Tekintetes Vármegye ! A nagyméltóságú m. kir. Helytartótanács folyó évben kibocsátott 24265. sz. intézvényének eleget téve, a bécsi Egyetem Orvostudományi Kara