Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 34. (Budapest, 1965)

Könyvismertetés - George Sarton: The History of Science and the New Humanism

felfogás alakult ki és váltotta egymást az idők folyamán: az első egységes kozmológiai felfogás a görögöké volt, amelyet — Collingwood szerint — az jellemzett, hogy a természet a maga egészében szellemmel telítve van, azaz a fizikai természet egységes, a szellemi megnyilvánulások a természet velejárói és attól el nem választhatók. Ezt a materialista felfogást felváltotta a reneszánsz korában az a kozmológiai felfogás, amely tagadja a természet egységes, szerves voltát, és egy értelmes alkotónak és mozgatónak a létét feltételezi. A modern természetszemléletet, az alapvető evolúció jellemzi. A részletes megbeszélés során a szerző ismerteti az ion, a pythagoraszi filozófusokat, Arisztotelészt; megbeszéli Kopernikust, Giordano Brúnót, Bacont Gilbertet, Keplert, Galileit Spinoza, Newton és Leibniz mellett. Kritikai mebbeszélésre kerül Berkley és Ksnt természet- filozófiája, majd a modern szerzők közül részletesen taglalja Hegel, Bergson Alexander és Whiteheab nézeteit. Collingwood könyve igen érdekes munka, amely gondolatokat ébreszt, de éppen túlságosan sematikus nézőpontjánál fogva, amely az egyes megbeszélt filozófusokat egy-egy merev elmélet Prokrusztész ágyába kényszeríti, egyben kritikus bírálatot is vált ki. George Sarton: The History of Science and the New Humanism. (A természettudományok története és az igazi humanizmus). Midland Book, Indiana University Press; Bloomington, 1962. 196 oldal A neves tudománytörténész Sarton a Colver előadássorozatban, valamint az Elihu Root előadáson, amelyet különböző amerikai egyetemek meghívására igen nagy hallgatóság előtt tartott meg és amely előadások már ismételten különböző folyóiratok hasábjain és összefoglaló nagyobb művekben külön-külön is megjelentek, ebben a kisebb kötetben összefüggő képet nyújtanak a nagy humanista és igazi tudós mélyen emberi történelemszemléletéből és emberszeretetéből. Sarton szerint a múltat azért kell minél mélyebben megismerni, hogy a jelent jobban, sokrétűbben érthessük, ezen keresztül pedig az emberiség igazibb, jobb jövőjét eredményesebben szolgálhassuk. Az egyes előadásoknak megfelelő négy fejezet a természettudományok és az orvostudomány számos nagyfontosságú, bátran mondhatjuk alapvető kérdését veti fel. Az első