Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 34. (Budapest, 1965)

Adattár - A kolerajárvány emlékei a miskolci Hermann Ottó Múzeumban (Megay Géza)

HIRDETÉS No. 2. Minekutánna a majdnem egy egész Századtól fogva, ezeken a vidékeken nem uralkodott pestises nyavalyákat csak hallomásból, s más távolabb lakozó népek bal történeteik olvasásából tudta az itt most élő embernyom: az Epekórságnak dögletes mirigye magát kiütvén, az ösmeretes és elég számos nyavalyák nemeitől ugy is eléggé megtelő sírok számát rendkívül szaporítván; ezzel a rettenetes csapással és ostorral, most önnön tapasztalatai után megesmerkednie kelletik. Azért is A Közönségnek, és különösen Miskolcz Városa Lakosainak e következendők adatnak tudtára; Úgymint: (ebben a részben amint a fenti első kiadványban a kórmegállapításokat közli, szerző) Az Epekórság nyavalya nem uj, ösmeretes volt a legrégibb Orvosok előtt is. A több nyavalyák köztt, mint mindenütt, itt is megjelent az Epekórság némellyeken, de voltt terjedős és ragadós: hanem 1820-dik esztendő táján Napkeleti Indiának a Nap egyenlítő lineájához — (Aequatorhoz) - közel fekvő meleg tartományaiban; egyszerre ragadós, és rendkívül pusztító természetet öltözött magára, és százezerként kezdé sepreni halottjait. — De nem is maradna meg ebben az első fészkében, s megcáfolá azt is; mintha csak a nagyon meleg tartományok volnának, kihatása rendes helyei. Általtört ugyanis Arábiában és Persiában, s leginkább a nagyobb folyók mentében terjedett, és a nagyobb Országutakon járó kereskedői karavánokat — (utazótársaságokat) — követte. Végre általrontott az Orosz birodalom Ásiai tartományainak kietlen és hideg pusztáin; Ugyan azon birodalom Európai Tartományaiban is; onnét pedig Lengyel és Galícia Országokban; s mintegy 2000 mérföldni távolságra eső fészkéből; már édes Hazánkba, s Vármegyénkbe is becsapott. Mihelyest ennek a veszedelmes nyavalyának első jelenségei folyó esztendő Szent-Iván-Hava 28.-án magokat, Vármegyénkben mutogatni kezdették: T. N. Borsod Vármegye; az ennek kebeléből kirendelt Állandó Deputáció; a Tisztviselői Kar, és a Megye Minden részeibe küldött Politikus Biztosok, mind azt; a mi az utolsó erőlködéssel határos emberi munkásságtól kitelhetik; magok életek koczkáztatásával is megtették, és ez után is meg fogják tenni. — Felséges ifjabb Koronás Királyunk V-ik Ferdinánd, a Megyebeli szegényeknek, s gyámol nélkül szűkölködő betegeknek ápolgatására; 2918 ezüst forintokat, 15 Xrokat kegyelmesen ajándékozni méltóztatott, s ezeket T. N. Borsod Vármegye Birtokos és Nemes Karjai s Rendéi, folyó Sz. Jakab Hava 18-ikán tartott Közgyűlésekben, még 5475 szinte ezüst Ftokat 12 xrokat ütő, a veszedelem és sokféle szükség nagyságával ugyan fel nem érkező, de még is nevezetes ajándék pénzel megtoldották; és ennek sietős beszedéséről rendelést tettek; ugy hogy valójában egyéb hátra nincs hanem,.. stb........ stb.