Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 34. (Budapest, 1965)

Adattár - Orvostörténeti levelek (Fodor István gyűjtéséből)

15-én Kolozsvárról elindulva, Debrecen, Pest, Pozsony, Bécs, Prága, Drezda, Lipcse, Hala, Jéna, Weimar, Erfurt, Gotha, Schnepfenthal, Langensalza és Mülhausen városokat útba ejtve, gyönyörű vidékeket szemlélve, a dús választékú látnivalókban gyönyörködve, megismerkednek a kor jeles tudósaival és művészeivel. Weimarban, a színházban látják Iflandof, a híres színészt; Gothában a nevezetes hercegi csillagvizsgálót tekintik meg; S chnepfenthalb an megcsodálják Salzmann híres iskoláját, amelynek mását Erdélyben óhajtanák látni. Kasselben megtekintik a Landgraf múzeumát, ahol egy elefántfajta őslény csontvázát bámulják meg és ugyanott meglátogatják a világ legszebb angolkertjét is. Végül, mint minden kirándulás után, Göttingában kötnek ki, ahol az ottani gazdag könyvtárban, minden magyar vonatkozású könyvet és kéziratot felkutatnak és jegyzékbe foglalnak. Az 1795. július 21-én kelt levelében Gyarmathi Sámuel ezúttal az országos hírű tudós, marosvásárhelyi professzort, Kovásznai Tóth Sándort keresi fel és a többi között őt bátorítja arra, hogy a Schlözerféle „szászok írásaiból kiszedegetett vagdalózásókat" méltó módon válaszolja meg. Ugyanis a német Schlözer, az Ungarisches Magazin II-ben, a Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen c. munkájában, az erdélyi szászság döntő történelemformáló szerepét hirdeti és ugyanakkor élesen állást foglal a magyar történészek felfogásával szemben. Ez a provokatív írás több éves vitasorozat beindítója, mely kezdődik az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság tudományos ülésein, de végülis Aranka György veszi fel a harcot, aki Schlözer érveinek megcáfolására tanulmányt küld Batsányi Jánosnak, továbbá érintkezésbe lép a kor legismertebb magyar és szász történetíróival és azok segítségével, az általa tudománytalannak tartott Schlözel-féle érvelések megdöntésére kiadja a ,,Nem vagyok nyughatatlan" c. röpiratát. Erre utalással reagál Schlözer a Stats-Anzeigen egyik számában : „In Ungarn spukt einiger Zeit eine Allarmschrift in ungarischer und deutscher Sprache unter dem Titel : „Ich bin nicht unruhig." Ein ungarischer angeschehner Edelmann wird als Verfasser genannt." Gyarmathi itt említi tisztelete mellett Basa István, Csernátoni Vajda Sámuel és Zilai Sámuel neves marosvásárhelyi professzorokat. Gyarmathi, 1796. december 23-án, Erfurtban keltezett levele ismét Aranká/ioz szól. Bevezetőjében a nagy irodalmi vitát kiváltó Schlözerféle, az erdélyi szászokról írt históriai munka fogyatékosságaira mutat rá. A többi között azt kifogásolja, hogy Schlözer, a névtelen jegyző : Anonymus Gesta Hungarorumát nem tartja hitelesnek „és arra méltatlannak itélli, hogy azon, mint erős fundamentumon a magyar história épülhessen". Ezt követőleg folytatódik a terjedelmes levél főtémája : az iparosítás, a kereskedelem és a mezőgazdaság fejlesztésének kérdése. Gyarmathi, a külföldön látottakon okulva, mély patriotizmustól áthatva mutat rá hazánknak, a feudális viszonyok szülte elmaradottságára, szegénységére és részletesen beszámol az általa látott, megcsodált és tanulmányozott ipari és mezőgazdasági gépekről. Németországi tanulmányútja során