Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 34. (Budapest, 1965)

Bencze József: Két utólag előkerült akta a boszorkányperek idejéből

Nem különben feleségét is Publér Istvánnak megh rontottad, de mivel megh jésztett, azon nap ismét megh eresztettél neki. Minémö indulatból és mi okért rontottad megh Cside Jánost, úgy hogy három esztendeigh sínlődött. A midőn Szy János Feleségestül a Mezzőn árpát gomláltak, mivel az Kender Földet, melyet előbb kértél tőlük, mingyár ki nem mutatták, a fia kötelében legeltetvén ökreit, minémö boszorkányos mesterséggel elváltoztatott macskát eresztettél reájok, az az mellyel kínoztattad Marháit, úgy hogy az Marhák ordétottak a nagy kínzásban a fiát pedigh jésztegetted ? Minémö macska volt az? De annyi nyavalája sem volt, mint én nekem. Bizony én nem mondottam, ha az Űr Isten reá méri a Fájást arrul senki sem tehet. Az én mesterségem nem volt, én bizony nem tehetek róla, ha anynyit mond is, amennyi a nagy Száján kifér. Bizony én nem tudom, nem láttam micsoda macska volt. Hova tetted az mast emiétett Szy Jánosnak az egyik ökrét, nem de azt haj Szálra kötözted azután pedigh már megrontván fának törzsökévé változtattad? Bizony én nem tudom, de nem is cselekedtem. Nem de Szy Jánosnét azon okbul hogy mikor kértél tőle nem adott hét Esztendeig löletted az hideggel. Mi okbul cselekedted azt, hogy annak házában étszakának idején Én bizony tudója nem vagyok, nem lölettem senkit se hideggel. Nem kínoztam bizon én és én nem is ráztam a fejét.