Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 34. (Budapest, 1965)

Bencze József: Két utólag előkerült akta a boszorkányperek idejéből

Az 1721-i nagyszebeni perben a bírák már ingadoztak és a per anyagát a leipzigi egyetem tanárai elé terjesztették, ahonnan az a válasz érkezett, hogy a vádlottat fel kell menteni. Ennek ellenére is egy szegény, öreg bábaasszonyt Marosvásárhelyen még 1757-ben megégettek. Mária Terézia, főleg bölcs tanácsosa Van Swieten, megelégelte a szörnyűségeket, és 1756-ban elrendelte, hogy semmiféle boszorkányperben vagy hasonló „titkos ügyekben" ítéletet hozni nem szabad, hanem a periratokat fel kell terjeszteni a Helytartótanácshoz. Midőn pedig látta, hogy egyes vármegyék főurai és középnemesei a rendeletet semmiképpen sem akarják tudomásul venni, 1758-ban újabb, még szigorúbb rendelettel utasította a vármegyéket, hogy ilyen és hasonló perekben a gyanúsítottat a periratokkal együtt szekéren fel kell szállítani Bécsbe, majd később Pozsonyba. A rendelet akkor is érvényben volt, ha a pert káptalani bíróságok indították meg. Zombor városa mindjárt jelentette is, hogy hat boszorkányt tartanak az „áristomban", egyik már ott meg is halt, a többiek Bécsbe való szállítása igen költséges lenne, ezért kérnek engedélyt arra, hogy a helyi bíróság ítélkezhessen. Mária Terézia a Helytartótanácson keresztül szigorúan elrendelte, hogy a vádlottakat azonnal bocsássák szabadon, csak a periratokat terjesszék fel. Végül 1768-ban már az ilyen és hasonló perek megindítását is betiltotta. Egyes vármegyék főnemes és középnemes urai igyekeztek tiltakozni, mert jól tudták, hogy ezek a perbe fogások kitűnő eszközök az „alja nép" ellen. Úgy tudjuk, hogy Svédországban 1763-ban, Lengyelországban 1776-ban, Németországban ugyanakkor, Spanyolországban 1804ben volt az utolsó boszorkányper, halálos ítélet nélkül. Az utolsó európai halálos ítélettel végződő boszorkányper 1782-ben Svájcban, Olarus városkában volt, ahol a szegény kis Göldl Anna nevű cselédlányt halálra ítélték. Orvostörténelmi szempontból különös érdekessége ennek a pernek, hogy a vádló orvos volt: doktor Tschudi. Két ilyen utólag előkerült boszorkányper aktáit kívánjuk ismertetni, mindkettő eredeti kéziratokban a Vas megyei Állami Levéltárban található. Az egyik 1708-ban kelt, a másik egy évvel későbbi.