Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)

Hippokratész könyve a levegőről, a vizekről és a vidékekről - A szent betegségekről

betegséget a démonisággal összefüggésbe hozták, s ennek következtében szentnek tartották, olyan emberek voltak, mint a mostani varázslók, bűnözők, kóklerek és sokat beszélő vándorok, akik a látszólagos szent életükkel és nagy tudásukkal éltek vissza. Ezek a tanácstalanságukat és a segítség hiányát az isteni eredés köpenyegével takarták és így védekeztek, hogy a tudatlanságuk ne kerüljön napfényre, ezért ezt a betegséget szentnek mondották. Azonkívül még, hogy a céljaiknak megfelelő alapot megmagyarázzák, a gyógyításnak azt az útját választották, hogy véráldozatot és ördögűzést alkalmaztak, ugyanakkor fürdőket javasoltak, sok ételről lemondatták, amely a betegnek nem volt ajánlatos: pl. tengeri hal, tengeri harcsa [2], a tengeri ebihal [3], és angolna [4], miután ezek a halakat a betegségekhez rossznak ítélték. A húsok közül ezzel szemben kecske-, szarvas-, disznó-, kutyahús fogyasztása, mert könnyű hasmenést okozott. A szárnyasok közül a csirke, a gerle, a túzok [5] és főleg azok, amelyeket jó húsúnak tartanak. A zöldségfélék közül a fokhagyma és hagyma, amelyek a betegek számára nem hasznosak. A beteg ne hordjon fekete ruhát, mert a fekete a halál színe, azonkívül ne feküdjön báránybőrön és azzal ne takarózzék. Egyik lábát ne tegye a másikra és egyik kezét a másikra, mert mindezek akadályozzák a gyógyulást. Mindezek az előírások démoni eredetre akarnak mutatni, mintha ők többet tudnának. Ezért hoznak fel más különböző okokat is, ha a beteg meggyógyul, akkor az ő ügyességük bizonyított, a hírük megnő, de ha a beteg meghal a védekezéssel készen vannak és van jogcímük, hogy nem ők a bűnösök, hanem a démonok. A betegeknek sem gyógyszert, sem enni, sem inni nem adnak, fürdőket javasolnak és így az esetleges eredménytelenséget elháríthatják. Véleményem szerint a Líbiában lakók egyike sem gyógyulhatna meg ebből a betegségből, mert ott a lakosság báránybőrön alszik, bárányhúst eszik, sem lakásuk, sem ruházatuk, sem cipőjük nincsen olyan, amely ne báránybőrből készült volna. Az ottani lakosságnak nincs más állata, mint bárány és marha. Ha ennek a használata és élvezése a betegséget szaporítaná, azáltal gyógyulna meg, hogy az ételeket nem élvezik, úgy ennek nem a démon az oka és így az áldozati felajánlás sem használ, ellenkezőleg amit megesznek vagy hasznos, vagy káros és a démoni hatás ezáltal sem érvényesül.