Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)

Hippokratész könyve a levegőről, a vizekről és a vidékekről - Az időjárásról. I. és II. rész

kozása után további megbetegedés nem figyelhető meg. A nyár elején éppúgy, mint télen ezen megbetegedettek között tüdőbajban sokan meghalnak anélkül, hogy a betegség megállapítható lett volna. Megfigyelhető, hogy a betegség kitörésekor kifejezetten tüdőbajra hajlamos volt. Sokan vannak, akik ágyban fekvő betegek lettek és anélkül, hogy ezt a betegséget kibírták volna, rövid időn belül meghaltak, mint ahogy ez ennél a betegségnél előfordult. Vannak olyanok, akik hosszú ideig lázasak és mégis jól kibírják és életben maradnak. Maga a sorvadás a legsúlyosabb és akkor a leggyakoribb megbetegedés, melynek következtében tömegesen haltak meg. A következő tünetek viszont, az erős lázak, melyek egész idő alatt hidegrázással és izzadással jártak; a tartós láz, ez azonban csak háromnapos volt, egyik nap erősebb, másik nap gyöngébb volt és egészében jelentős, és folyamatosan megerősödött, a betegek tartósan izzadtak. Az alsó végtagjuk nagyon hideg és alig volt felmelegíthető. Bélhurutot kapnak, amely epés, kevés, vékony ürülék igen gyakori és ezért sokszor fel kellett kelni miatta. A vizelet halvány, nyers, kevés és vastag üledékkel teli. Kevés vastag köpet, amely nehezen oldódott. A súlyosabb esetekben szenvedőknél a köpetnek az oldódása nehéz, fárasztó és nyers színű, A legtöbben ezek között elejétől kezdve a végéig, torokfájásban is szenvedtek, amely vörös és gyulladt volt. E kevés váladék, amely vékony, nedves, a későbbiek folyamán hirtelen megszűnt és a beteg állapota rosszabbodott. Minden étellel szemben idegenkedett, de nem szomjazott, a betegség végénél viszont egy kissé zavarttá vált. Ennyit a sorvadásos megbetegedésekről. A nyár végén és az ősz elején gyakori tartós, de nem túl erős lázak jelentkeztek [4], melyek csak azokat érintették, akik hosszú ideig tartósan gyengélkedtek és betegnek érezték magukat. A legtöbbje azonban a hasmenést jól bírta és abból különösebb panasza nem származott. A vizeletük tiszta volt és megfelelő színű és a betegség krízisénél besűrűsödött. Nem köhögtek erősen, könnyen felköhögtek, étvágyukat nem veszítették el és amit kaptak jóízűen fogyasztották el. Általánosságban a sorvadásos betegek nem mindegyike egyforma tünetekkel betegedett meg, A hidegrázással társuló láz esetében csak keveset izzadtak. Más típusoknál a szokásos lázak szabálytalanul jelentkeztek és nem szüneteltek. A láz emelke-