Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)

Hippokratész könyve a levegőről, a vizekről és a vidékekről

nyáron, sem télen, még kevésbé az esős időben vagy a nagy szárazságban minőségében nem marad azonos. Ebből az következik, hogy az európaiak külseje sokban és nagyon különbözik egymástól, viszonyítva az ázsiaiakhoz. Az egyes városokban is ami a magasságukat illeti nagy a különbség. Mert, ahol az évszakokban gyakori a változás, ott gyakori az ondó összetételének hátrányos változása, szemben azokkal, ahol az évszakok azonosak. Ugyanez vonatkozik a szokásokra is. Az ilyen természetűeknél nyers, szívtelen és indulatos jellem fejlődik ki, mert a gyako.i szellemi és lelki izgalmak nyers szokásokat váltanak ki és ezáltal a jókedv és a gyengédség teljesen a háttérbe szorul. Ezért hiszem, hogy Európa lakosaiban több a lelkesedés, mint az ázsiaiakban, mert az örökös egyhangúság tunyaságot vált ki, a változatosság azonban szellemi és testi frisseséget. A pihenés és a gondtalanság gyávaságot érlel, a megerőltetés és a nehéz munka fokozza a férfierőt. Ennélfogva és a fennálló törvények alapján Európa lakói harciasabbak, mint az ázsiaiak, annál is inkább, mert azok a királyok uralma alatt élnek. Mert a lakosság, amelyik korlátlan uralom alatt áll, szükségszerűen gyáva és félénk lesz. Már előzetesen említettem, hogy a rabszolgaság következtében nyomott kedélyűek, sem önként, sem jókedvvel mások hatalmának elősegítésére a veszélynek nem szívesen teszik ki magukat. Az európaiak viszont, akiknek saját törvényeik vannak, szívesen teszik ki önmagukat a veszélynek és nem másokat; jókedvűen vetik alá magukat és önként minden nehézségnek, mivel a győzelem jutalmát a hősiességért önmaguknak aratják le. így igaz az, hogy a saját törvényeik a bátorságot igen elősegítik. így van ez tehát lényegében és általában Európával és Ázsiával. De vannak Európában más törzsek is, amelyek magasság, alkat és bátorság tekintetében egymástól nagyon különböznek. Ezen különbözőségek oka, mint már előbb említettem, ugyanazok és ezeket most még érthetőbben akarom különválasztani. A hegyvidéki, egyenetlen, magas fekvésű, vízszegény vidék lakói ugyanis, ahol az évszakok cserélődése jelentős változásokat okoz, kell, hogy nagytermetűek, a nehézségek elviselésére rátermett természetűek legyenek és nagyfokú életerővel bírjanak. Az ilyen természetűek karaktere azonban nem jelentéktelenül nyers és vad. Azok azonban, akik mélyen fekvő, fűben gazdag, fojtó hőségű völgyvidéken élnek,