Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)

Hippokratész könyve a levegőről, a vizekről és a vidékekről

Agyagos sárral vannak bevonva [14] és mint a házak, három réteg magasságban vannak bedeszkázva, hogy eső, hó, szél ne érje őket. A kocsikat igavonó állatok húzzák, egyiket két pár, másikat három pár szarv nélküli ökör, mert ezeknek a hideg következtében nem nő meg a szarvuk. A kocsikban élnek az asszonyok gyermekeikkel, míg a férfiak lovagolnak; őket követik az állatállomány (juhnyáj), gulya és lovak. Egy-egy vidéken oly sokáig tartózkodnak, míg a megfelelő mennyiségű élelmet a nyáj számára össze nem gyűjtötték. Amikor már többet nem találnak, úgy egy másik vidékre költöznek. Főtt húst esznek, kancatejet isznak és hozzá meg hippaket esznek, amelyet kancasajtból készítenek (15). Mindez azonos az életfelfogásukkal és szokásaikkal. Ami a külsejüket illeti és az évszakokat, az az egyiptomiakhoz hasonló, mert a szittyák sem hasonlítanak más népekhez, csak önmagukhoz. Ez a nép nem termékeny, országukban csak kevés, kicsiny és vadállatok tudnak megélni, mert közvetlen az északi pólus alatt fekszik és a rhiphaei hegyek alatt, ahonnan északi szelek fújnak [16]. A nap csak megközelíti ezt a földrészt és csak a nyár szakában, de akkor is csak rövid ideig. Meleg szelek meleg vidékekről csak ritkán jönnek és akkor is nagyon gyengék, de annál inkább tartósak az északi hó, jég és vizes szelek, amelyek a hegyeket, ahol még lakni sem lehet, soha nem hagyják el. A mezőket egész nap vastag köd fedi, a lakosság nedves levegőben él, úgyhogy állandóan tél van és csak ritkán napsütés, de ez is jelentéktelen. A sík területük is igen magasan fekszik, kopár és nincsen hegyekkel körülvéve, mert az északi pólus csak innen megy hegynek felfelé. A vadállatok nem nőnek nagyra és így módjukban van a föld alatt elrejtőzni. A tél és a kopár vidék akadályozza őket növekedésükben és sem napos, sem árnyékos területet nem találnak. Az évszakok változásai nem jelentősek és nem feltűnőek, hanem majdnem azonosak, ezért a lakosság külseje is azonos. Étrendjük sem változatos, hanem egyhangú és télen ugyanolyan öltözékben járnak, mint nyáron. A levegő, melyet belélegzenek vatag és nedves, hólevet és jeges vizet isznak és semmiféle fáradalmat nem bírnak ki. Mert ott, ahol az évszakok nem jelentősen változnak, ott az emberek sem szellemi, sem testi megerőltetésre nem alkalmasak. Ilyen jelentős befolyásnak az a következménye, hogy a lakosság testalkata vastag és húsos, oly annyira, hogy még az ízületeiket sem lehet megkülön-