Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)

Dr. Bencze József: Nedeliczi Váli Mihály

más szemmel kell nézni Váli Mihály hibáit és fogyatkozásait, semmi esetre sem szabad Weszprémi István „gyűlölködő, elfogult hangját" irányadónak tekinteni, mert — ahogy említettük — Váli Mihályról később más vélemények is felcsillantak: Grossinger, Kánitz, Danielik nyomán a Magyar Nyelv (IV. kötet) megemlékezik róla. Függetlenül ettől igyekezzünk Weszprémi István téves adatait itt helyesbíteni. Nediliczi Váli Mihály 1710 körül született Szalkszentmártonban. Szülei Zala megyéből származtak el, nemesi előnevük „nediliczi" a Csáktornya és Alsólendva közti kis magyar—horvát faluból származik. Nemességüket valószínűleg a Zrínyiek révén szerezték. Már 10—14 éves korában elveszítette szüleit és a Szepességbe került nagynénjéhez, aki annak a környéknek ismert „füvesasszonya" volt. A gyermeket megtanította a füvek ismeretére, azok szedési, eltartási és konzerválási módjaira. Ez a mesterség akkor nemcsak a magyar Felvidéken, de Németországban és Sziléziában is nagyban dívott. A fiatal legény otthagyta nagynénjét és ilyen gyógynövényt árusító csoportba került, sőt a jezsuita gyógyszertárakból különböző gyógyszereket is vásárolt és azt árusította. Az eszes fiú olyan ügyesen folytatta mesterségét, hogy szinte tekintélyt szerzett társai előtt. Hogy merre járt a néhány év során, senki sem tudja, és Weszprémi István Torkos Justustól szerzett fantasztikus adatait ma már senki sem tudja ellenőrizni. Ezzel szemben való az, hogy 21 éves korában beállt gróf Károlyi Ferenc huszárezredébe és kikerült a Rajnához, majd Észak-Olaszországba. Hogy írni, olvasni szüleinél vagy nagynénjénél tanult-e meg, azt nem tudjuk, de kétségtelen, hogy Weszprémi István, állítása téves, mert Váli Mihály nemcsak, hogy írni és olvasni tudott, de egyenesen gyönyörű és könnyen olvasható írása volt; ízesen, szépen, dunántúli dialektusban fogalmazott. Mint huszár is kitűnően megállta a helyét, gyógyító mesterségét úgy látszik ott is hasznosíthatta, mert gróf Károlyi, a regiment parancsnoka, előbb segédfelcsernek, utóbb ezredsebésznek nevezte ki. Az ezred hosszú időn át Pádua közelében állomásozott és portyázott. Hogy Váli Mihály időközben megtanult a magyar és szlovák nyelven kívül németül is és olaszul is, ez kétségtelen, mert a páduai egyetemen másként nem boldogult volna még akkor sem,