Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)

Dr. Bencze József: Nedeliczi Váli Mihály

mivel tudta természeteket, hogy az ismeretlen és mesterséges chymiai orvosságoktól irtóznak ; ezek helyett tehát ezen, általa egybe íratott, ismeretes, közönséges, és egyes nemű orvosságokkal biztosabban és kevesebb költséggel, segélyhetnék magokat nyav olajokban. Ugyan erre való nézve meg is vizsgáltatott a! F elsőségektől nagy érdemű Válly Urnák ezen Munkája, helybenhagyást is érdemelt és különös engedelmet nyert a' ki-nyomtatásra : a'mellyet egy Hazáját szerető jámbor Polgár a'Közönségnek hasznára maga költségén ki-is bocsátott annak reménységével : hogy felebarátinak hazafiúi szeretetül drágább kintset nem adhat az egészségnek megszerzésénéi És valójában, Kegyes Olvasó! ha jó egészséget kívánsz magadnak, azt itt annyival-is könnyebben fel-lelheted : mivel ezen Könyvben foglalt orvosságok közönségesen ismeretesek. Tsak illendő módjával élj véle, minden esetedben veszedelem nélkül használhatod,'

s néked szemlátomást segedelmet fog nyújtani nyavalyáidban. Azért-is mint szorgalmatos jó Házi Gazda, ki semmiben sziíkülni nem akarsz, egyéb szükséges házi eszközeiddel ezt a! Könyvet- is bátran és örömest megszerezheted, és úgy mint Házi Orvosságodat szükségedben segítségül veheted, és haszonnal élheted. Az alatt pedig, bízom, az én használni kívánó jámbor széndékomat-is jóvá hagyni és áldani fogod. Győrött. Szent György havának 12. napján. 1792." * Váli Mihály 1772-ben halt meg. A könyv pedig pontosan 20 évre rá jelent meg nyomtatásban és olyan népszerűségnek örvendett, hogy 4 év múlva Pápán ismét kinyomatták. Mielőtt rátérnénk Váli Mihály életrajzára, valamint a róla szóló jelentős és hiteles adatokra, valamint a most előkerült eredeti Vályi Mihály-féle kéziratos könyvre, foglalkoznunk kell valamelyest a XVIII. század orvosi és gyógyító viszonyaival. Tudjuk, hogy az orvosi ellátottság igen nyomorúságos volt, orvos az egész országban csak kevés találtatott. Borbélyok, fürdősök, vándorló kirurgusok, herniotómusok és okulisták — legtöbbször külföldiek — járták szerte az országot. A magyar nép, mert Bécs akaratából közel sem férkőzhetett a korabeli kultúrához és tanuláshoz, a maga kezdetlegességében jóformán nem is tudta, hogy mit jelent az egyetemet