Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)

Dr. Bencze József: Nedeliczi Váli Mihály

és írta „Posonyi Kert" című nagy munkáját, amely 1753-ban jelent meg Győrött vagy 700 oldalon és két német kiadásban is folytató­dott, alig ismerteti. Weszprémi István művének első kötetében a 219. oldalon Méliusz Juhász Péter ismertetésénél a következőket írja: ,,Egy országszerte hírhedt, teljesen képzetlen kuruzsló, Vályi Mihály méltóságos gróf Erdődy György országbíró úr udvari orvosa, Méliusznak ezt a füves­könyvét eredeti rendjén szóról szóra leírta, s 1755-ben átadta a gróf­nak, hogy az ő neve alatt nyomassa ki. Ez a bőkezű mecénás ki is fizette az árát a nyomdásznak, s a hasznos könyvet ki is adta volna, ha Torkos Justus pozsonyi orvos idejében le nem leplezte volna a nyil­vánvaló plágiumot." * Méliusz Juhász Herbáriuma — amint tudjuk — 1578-ban jelent meg. Weszprémi István az ismertetésénél a méhfű teljes leírását közli, amint írja azért, hogy a Beythe szöveggel összehasonlítható legyen. ,,Hogy ebből a példából világosan kitűnjön, mi különbség van hazánknak e két régi növénytudósa közt." Ha áttanulmányozzuk Méliusz Juhász Herbáriumát, összehasonlítjuk Beythével, meg kell állapítanunk, hogy a hasonlatosság minden tekintetben igen nagy, és egyet kell éitenünk Fialovszky Lajossal, aki már a múlt században megállapította, hogy a két Herbarium kis eltérésekkel nagyon ha­sonló, hogy Méliusz Juhász könyve Lonicerus : Históriáé naturalis opus novum (1509), műve nyomán készült, még a sorrendjét is átvette és mind a két szerző nagyrészt Tragus, Dioscorides, Plinius, Mathiolusból vette anyagát. Mindenesetre mindkét műnek nagy érdeme, hogy a magyar növénylelőhelyeket és legtöbbször a gyógy­növények felhasználási módját is leírták, mégpedig elsőnek a magyar irodalomban, éppen ezért és annak ellenére, hogy egyik sem volt orvos, mindkettő orvosi műnek számít. Méliusz Juhász Péter több ízben megrója a babonáskodást és varázslást, de azért, mivel munkájának éppen az antik herbáriumok az alapjai, itt-ott ő is csak helyt ad a klasszikus babonáknak. Kedvező alkalomnak kínálkozik ezen a helyen Pápai Páriz Pax corporis-át is megemlíteni, vajon Weszprémi István miként foglal­16 Orvostörténeti Könyvtár közi. 211

Next

/
Oldalképek
Tartalom