Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)

Dr. Vörös Márton: Egy járvány tanulságai

A megbetegedett 0- 1 évesek 75%-a 1- 3 évesek 33%-a 3-4 évesek 21%-a 7—14 évesek 17%-a halt meg. Ezen általánosan megfigyelt adatokkal szemben a pécsi korcsoportok a következő képletet mutatták: 1 évesig meghalt a betegek ... 80%-a 1— 3 év közöttiekből a betegek ... 45%-a 3— 4 év közöttiekből a betegek ... 60%-a 7—14 év közöttiekből a betegek ... 15%-a Pécs esetében a sajnálatos eltolódás a 3—4 évesek kárára mutatkozott. A négy korcsoportra eső 2oo% összege egyenként kiadja az átlagos pécsi 50%-os halálozást. Figyelemre méltóbb az a budapesti megfigyelés, hogy a szövődményes diftéria szokatlanul felemelte a halálozási arányt. A gégeszövődmények a négy korcsoportban 100, 89, 71 és 52 százalékos halálozást mutattak. Ezeket az adatokat korcsoportonként Pécs megközelítette, miért is gyakori szövődményekkel társult diftéria-járványt kell feltételeznünk. Maga a megye, az egyévesek 100%-os azonos aránya mellett, a többi korcsoportban is mindenütt magasabb arányt mutatott. Az európai fekete rekordot nyert baranyai arányszám, amely a kedvezőbb pécsi 5o%-os beolvasztással mutat 80%-ot, valójában Pécs nélkül 90% körül jár. A már ismertetett városi társadalmi és megyei orvosnélküli, babonákkal felrakott háttér mellett ekkora pusztításnak diagnosztikai esetlegességeit is kutatnunk kell. Erre csak egy-két nyomravezető adatot kapunk, de mégis elegendőt arra, hogy a járvány lefolyási minőségét elképzelhessük. Pécsett 1892-ben egyik gyermek kimutathatóan kanyaróval párosult diftériában halt meg. A magyaregregyi járványt is különböző egyéb sezonális betegség segített 95%-os letalitásra emelni. Ugyancsak 1892-ben a pécsi járásban, Kisherenden, a diftériával együtt kanyaró pusztított, s többen e kettős járványban pusztultak el. Ilyenkor a diphtheria